A GKI Gazdaságkutató Zrt. cikksorozatában az új magyar kormány előtt álló rövid- és hosszútávú gazdasági kihívásokat mutatjuk be. Cikksorozatunk harmadik részében a magyarországi bérszínvonallal foglalkozunk.
2010 és 2019 között dinamikus felzárkózás jellemezte a hazai béreket: a bruttó átlagkereset reálértéke 55%-kal, a minimálbéré 67%-kal, a garantált bérminimumé (szakmunkás minimálbér) pedig közel 79%-kal emelkedett 2010-hez képest. Ezt követően a 2020-as évek elején a kedvezőtlen makrogazdasági környezet – a koronavírus-válság, majd a geopolitikai feszültségek és az inflációs sokk – megtörte ezt a trendet: a reálbérek növekedése érdemben lelassult és a korábban elért szint is csökkent. 2024-ben egyértelmű fordulat rajzolódott ki: az infláció mérséklődése mellett a nominális béremelések ismét reálbér-növekedést eredményeztek, majd 2025-ben ez folytatódott, de már lassuló ütemben. 2026. január 1-jétől a minimálbér 11%-kal, 322 800 forintra, a garantált bérminimum pedig 7%-kal, 373 200 forintra emelkedett.
A minimálbér, a garantált bérminimum és az átlagkereset reálértékének változása, 2010-2026 (2010=100%, bruttó értékek)
Forrás: KSH
Összességében idén, a várható 4% körüli reálkereset emelkedés hatására 2010-hez képest a bruttó átlagbér reálértéke 95%-kal lesz magasabb, miközben a minimálbér (+130%) és a garantált bérminimum (+115%) reálértéke gyorsabban emelkedik, így a bérszintek összébb torlódnak. A gyorsan emelkedő minimálbér és garantált bérminimum a legalsó kereseti sávokban növelik a fogyasztást, ugyanakkor ez a vállalatok oldalán érdemi alkalmazkodást kíván. Ezért a költségvetési és foglalkoztatási hatás végső soron attól függ, mennyire tudják a cégek kigazdálkodni a magasabb bérköltséget. A jelenlegi gazdasági környezetben ez sok esetben nehézséget jelent, ami a foglalkoztatás visszafogásán (elbocsátásokon) keresztül mérsékli a béremelések pozitív hatásait. Bár a munkaerőpiac még feszes, a minimálbéren és a garantált bérminimumom dolgozók továbbra is sérülékenyebbek, és képzettségi, illetve földrajzi okok miatt nehezebben találnak állást. Ezért a kérdés nem az, hogy van-e értelme a kétfajta minimálbér emelésének, hanem az, hogy mekkora emelés mellett marad az gazdaságilag fenntartható.
Éves bruttó átlagbér és minimálbér az EU-s országokban, 2025 (euró)
Érdemes ezért összevetni a hazai helyzetet a közép-európai és az uniós munkaerőpiaccal. A 2025-ös adatok alapján a magyar éves bruttó átlagbér 21,3 ezer euró volt, amivel Szlovákiát megelőztük, de elmaradtunk Csehországtól és Lengyelországtól. A vizsgált országok között a minimálbér szintje a második, az átlagos bérszint pedig a 3. legalacsonyabb érték az Unióban. Ez azt jelenti, hogy a magyar bérszint az uniós országokhoz képest jelentős lemaradást mutat, vagyis lenne tér a felzárkózásra.
Összességében a 2010-2026 közötti reálbéremelkedés nem volt elég a bérfelzárkóztatáshoz, ugyanakkor a további folytatás előtt jelentős akadályok állnak. A következő időszak fő kérdése ezért az lesz, hogy a béremelések tudják-e úgy támogatni a bérfelzárkózást, hogy közben ne terheljék túl a vállalatokat és ne veszélyeztessék a foglalkoztatás stabilitását. A megoldás a vállalati termelékenység növelése, mert ez alapozza meg a bérszínvonal uniós átlagnál gyorsabb emelkedését.
