1. Helyzet és tanulságok
A 2000 óta alkalmazott, választás előtti ígéretversenyen alapuló drasztikus keresletélénkítést, majd erőtlen egyensúlyjavítást jelentő gazdaságpolitika 2006 közepére súlyos válsággal fenyegetett. Az ekkor összeállított konvergenciaprogram az államháztartási hiány gyors csökkentését és az állami működés, a közszolgáltatások reformját tűzte ki célul.
Az elmúlt két évben a gazdaság külső és belső egyensúlya lényegesen, a tervezettnél is gyorsabban javult. Az államháztartás hiánya a GDP 6%-ával (egyszeri tételek nélkül kb. 4%-ával), az áruforgalmi egyenleg a GDP 3%-ával, a külső finanszírozási igény a GDP 2%-ával csökkent. A javulásban eleinte az adó- és áremeléseknek volt meghatározó szerepe, de 2008-ra a kiadáscsökkentés vált nagyobb hatásúvá. Az államháztartási hiány idén a GDP 4%-a alá kerül, az államadósság a GDP 66%-án tetőzött. További konszolidációra azonban még szükség van, s emellett mérsékelni kell a kiugróan magas állami újraelosztási szintet is.
Az infláció az egyensúlyjavító intézkedések miatt felerősödött, majd a konvergenciaprogramban szereplőnél jóval magasabbra emelkedett, a dezinflációs folyamat többször megtorpant. A túllépés fő oka az egész világot ért inflációs sokk, főleg az energiahordozók és a fő mezőgazdasági termékek árának 2-4-szeresre való emelkedése. Ez sem fiskális, sem monetáris eszközökkel nem kezelhető eredményesen. A kialakult kamatszint (a pénzpiac bizalmatlansága miatt) magas, a forint erős.
A cégek bérezési magatartása figyelembe vette a magasabb inflációt, a reálbérek a szándékoltnak megfelelően két év alatt összesen mintegy 3%-kal estek, de 2008 tavaszától lassan emelkednek.
A gazdasági növekedés üteme részben a kiigazítás, részben a kedvezőtlen időjárás hatására 2007-ben rendkívüli módon lefékeződött, s 2008-ban is csak 3% körülire gyorsul fel. A térség valamennyi országa ennél sokkal nagyobb fejlődést ért el. Sereghajtóvá váltunk.
A reformfolyamat a nem megfelelő előkészítés, az átfogó és világos koncepció hiányában, a megvalósítás számos súlyos hibája, továbbá az ellenzék és az érintett rétegek éles szembehelyezkedése miatt a vártnál kisebb eredményekhez vezetett, majd megrekedt. Érdemi változások kezdődtek az egészségügyben, a központi közigazgatásban, a nyugdíjrendszerben, az ártámogatásoknál és a felsőoktatásban. A gazdaság valamelyest fehéredett. A parlamenti ellenzék populista érvekkel folyamatosan támadta a reformokat, s végül a jogi gátat alkotó népszavazás modelljének kiépítésével ellehetetlenítette azok egy részét, illetve az átalakítás folytatását.
A kiigazítás fő terheit a közepes és a magasabb jövedelmű lakosság viselte, de az az alacsony jövedelműeket is érzékenyen érintette. Az ország versenyképessége a szubjektív rangsorokban kissé romlott. Az export dinamikája, összetétele kedvezően alakult. A belföldi kereslet összehúzódása viszont súlyosan érintette a hazai piacra értékesítő kis és közepes cégeket. Az aktivitási és foglalkoztatási ráta alacsony maradt, a munkanélküliség kissé nőtt.
2008-ra a magyar gazdaság rövidtávú egyensúlyi feszültségei lényegesen enyhültek. Közben azonban a világgazdaságban (a pénzügyi krízis és az inflációs ársokk miatt) a kilátások nagymértékben romlottak. Ez súlyosan megnehezíti a magyar gazdaság közép- és hosszú távú kihívásainak kezelését, így mindenekelőtt:
- a gazdaságpolitika hitelességének visszaszerzését, a versenyképesség megerősítését, az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozást,
- az európai felzárkózáshoz minimálisan szükséges 4%-os növekedés elérését,
- az államadósság, az újraelosztási szint, a magas adóék és nagyfokú adóelkerülés egyidejű mérséklését,
- a humán erőforrások jobb hasznosítását, a foglalkoztatás tartós növelését,
- az állami működés, a közszolgáltatások megrekedt reformjának újraindítását.
2. Teendők
A kisebbségi kormányzás – számos országhoz hasonlóan – technikailag működtethető. Politikailag azonban ez, illetve az ilyen kormányzás hatásossága nem bizonyos, mert a kormánypárt politikai ereje sokkal nagyobb mértékben erodálódott, mint parlamenti többsége.
A kiigazítás eddigi eredményei nyomán a gazdaság egyértelműen elindult a kibontakozás irányába. Mindenhol Európában lassul a növekedés és gyorsul az infláció, nálunk fordítva: gyorsul a fejlődés és lassul az infláció. A gazdaság külső és belső egyensúlya erőteljesen tovább javul, az államháztartás hiánya 2008-ban kedvezőbben alakul a konvergenciaprogramnál. Az EU források beáramlása gyorsul. A munkanélküliség stagnál, a reáljövedelem, a fogyasztás és a beruházás emelkedni kezd. Mindez 2008 őszén, 2009 elején tükröződni fog a várakozásokban is.
Milyen gazdaságpolitika lehetséges?
I. A "nyugalom" gazdaságpolitikája valós lehetőség. Nincsenek jelentős új konfliktusok, nem kell számítani a nemzetközi pénzügyi hitelesség romlására sem. A gazdasági helyzet és az életkörülmények szerényen javulhatnak, de nincsenek nagy sikerek, érdemi, a versenytárs országokéhoz hasonló mértékű felzárkózás sem. A változásoktól való tartózkodás következtében a kormány népszerűsége nőhet, a nyugalomra vágyó, az ellenzék változtatási terveitől félő szavazók egy része a kormánypárt részére valószínűleg visszaszerezhető. Ugyanakkor e pálya veszélye, hogy a növekedés évi 3% körüli szinten beragadhat, ami a térség országaihoz képest további lassú leszakadáshoz vezet. Ezt jobb lenne elkerülni.
II. Átfogó reformok gyors bevezetése több államháztartási alrendszerben gazdaságilag ugyan előnyös lenne, de a reformfáradtság időszakában ezek elfogadása és eredményes bevezetése nem is lenne elképzelhető. Nagyobb reformokat a társadalom most aligha fogadna el, "reformdiktatúra" pedig a jelenlegi helyzetben nem érvényesíthető. Esetleg egy szakértői kormány kísérelhetne meg valami hasonlót, de egy ilyen forgatókönyv valószínűsége alacsony.
III. Kedvezőbb és még reálisan elképzelhető változatként olyan gazdaságpolitika vihető végig, amely a hitelességet és bizalmat javítja, és ezzel együtt néhány területre koncentrálva gyorsítja a szerkezeti átalakulást.
A hitelesség és bizalom erősítését szolgálhatja:
- Az EU általi ún. túlzott deficit eljárást 2009 tavaszán megszüntető 2008. évi államháztartási hiány célul kitűzése, bejelentése és elérése (ez a szint a GDP 3,6%-a alatt van).
- A pénzügyi felelősségről szóló törvényi szabályozás 2008. őszi elfogadása (adott esetben egyszerű többséggel is).
- A konvergencia program folytatásaként 3%-os hiánycélt tartalmazó 2009. évi költségvetési javaslat előterjesztése és elfogadása.
- A szerkezeti változások folytatását (és ezzel is hitelesség erősítését) szolgálná egy olyan többlépcsős adóreform (változtatás), amely az egyensúlyi célokkal összhangban van és magatartásváltozást eredményez a gazdasági szereplők viselkedésében (leginkább az adóelkerülésben, a szürke és fekete foglalkoztatásban).
- Egy hiteles eurócsatlakozási menetrend meghirdetése ehhez igazodó 2009 eleji ERM-2 belépés. Céldátumként 2012-2013 tűzhető ki, erős politikai elkötelezettség esetén az előbbi is elérhető.
- A közoktatás fejlesztése – leginkább a foglalkoztathatóságra való felkészítés szempontjából.
A GKI három, célját tekintve hasonló, eszközeiben különböző többlépcsős (2009-ben megkezdődő) adójavaslatot dolgozott ki. Fő cél a fehérítés és egyidejűleg a legális jövedelmek adóterhelésének (adóékének) számottevő csökkentése a dupla minimálbértől (havi bruttó 140 ezer, éves szinten 1,7 millió forinttól) felfelé.
1. Az első változat egy 10 ezer Ft-os havi egészségügyi kártya bevezetése 2009-ben a természetbeni egészségügyi járulékok (4+4,5%) és az eho eltörlésével. A kártyapénzt a munkaadók és a munkavállalók megosztva fizetnék (pl. 6-7 ezer, illetve 3-4 ezer forint tehervállalás mellett), a nyugdíjasok, tanulók, stb. után pedig a költségvetés vállalná a terheket. Ez valódi reform lenne az egészségbiztosítás finanszírozásában és az adórendszerben egyaránt. Hatására 300-350 milliárd forint esik ki a költségvetésből. A változtatás 2010-ben akár szuperbruttósítási modellel, akár másképp folytatható.
2. A második változat szerint a SZJA mai 36%-os kulcsa 28%-ra csökken, 7,2 millió Ft feletti éves jövedelem esetén viszont az SZJA kulcs 40% (vagyis ez utóbbiba a mai különadó beépül). Itt a természetbeni egészségügyi járulékoknak (4+4,5%) havi 12 ezer Ft a plafonja, azaz ezeket csak havi 140 ezres jövedelemig kell fizetni százalékosan. Az adójóváírás kivezetése magasabb jövedelemnél kezdődik. Ez a változat kb. 450 milliárd Ft-ba kerül, de a költségvetési szféra kisebb bérkiadásain legalább 100 milliárd Ft visszaszerezhető. E változásoknak nincs vesztese, mindenki semlegesen vagy jól jár. Ez a változat is elkezdi az egészségügy finanszírozásának reformját, amely 2010-ben a szuperbruttó modell bevezetésével, vagy másképp is folytatható.
3. A harmadik változat a GKI által már korábban ismertetett szuperbruttósítási modell érvényesítése, de mivel ez technikailag 2009-ben már nem vezethető be (csak 2010-ben), ezért a javaslat annak leképezése 2009-ben a jelenlegi bruttó bérekre vetítve, a külön munkaadói és munkavállalói járulékfizetés fenntartásával és átmeneti kompenzáció alkalmazásával.(Ez a változat azonban sajnos olyan bonyolult, hogy aligha kerül elfogadásra.)
Annak érdekében, hogy a foglalkoztatás adóterheinek csökkentése az egyensúlyi célok sérelme nélkül megvalósulhasson, szerkezeti szempontból kedvező (vagy legalábbis semleges) intézkedések is szükségesek mindenekelőtt az alábbi területeken:
- az államháztartási folyó kiadásoknál 2009-ben nominális szinten tartás a nem preferált területeken,
- a szociális támogatásoknál a rászorultsági elv fokozott érvényesítése, illetve megfelelő körben a különböző foglalkoztatási programokban való részvételi követelmények érvényesítése,
- a gazdaságot fehérítő további lépések megtétele (pl. magáncélú cégautók visszaszorítása, készpénzforgalom szűkítése, biztosítási kárkifizetés számlához kötése, stb.),
- az egyes adónemeknél érvényes különböző kedvezmények, preferenciák. költségelszámolási lehetőségek szűkítése,
- a közteherviselés egyszerűsítése, a cégek adminisztratív terheinek mérséklése,
- ha költségvetési szempontból szükséges, a fogyasztási típusú adóterhek növelése.
* * *
A tanulságokból okulva a parlamenti pártoknak a következő időszakban a társadalmi-szakmai-politikai erőcsoportokkal széleskörű párbeszédet célszerű folytatniuk (vagy a meglévőt bővíteni) a hosszabb távon alapvető jelentőségű, a legkésőbb a következő ciklusban elkerülhetetlenül napirendre kerülő változtatások előkészítésére. Ilyen ügyek mindenekelőtt
- az önkormányzati reformok,
- a nyugdíjrendszer átalakítása, az öregedő társadalom kihívásaira adandó válasz,
- az egészségügy további átalakítása, ezen belül a szakrendelés és a kórházi ellátás korszerűsítése,
- új közpénzügyi törvény előkészítése, a közpénzekkel való gazdálkodás, a költségvetés készítés és elfogadás rendjének átalakítása,
- a közteherviselési rendszer átalakításának folytatása, a legális foglalkoztatás bővítése,
- az innovációs rendszer, a K+F tevékenység fejlesztése, az ilyen jellegű kkv-k segítése.
A magyar gazdaság versenyképességét, távlati növekedési lehetőségeit mindenekelőtt az ezeken a területeken előbb-utóbb végbemenő, későbbi reformok eredményei fogják eldönteni. Ezek jó szakmai és társadalmi előkészítése csak úgy lehetséges, ha az előkészítésre lényegében a következő választások előtt a nyilvánosság számára követhetően sor kerül (és a kiforrott elképzelések alapján a szavazók is világosan látják, milyen tartalmú reformokra adják majd a felhatalmazásukat.)
Melléklet
Közteherváltoztatási javaslatok
Véleményünk szerint kizárólag olyan adócsomagnak van értelme, amelyik nem egyszerűen forrásokat juttat az adófizetők egy részének, hanem a magatartási szokások változását is megindítja. A célkeresztbe annak a szélesen elterjedt magatartásnak a változtatását kellene állítani, ami szerint évi 1,7 millió forint alatti legális bruttó munkajövedelmet sokféle formában realizált szürke jövedelemmel egészítenek ki (az ettől a szinttől érvényes 70% feletti marginális adóterhelés, illetve az ilyen magas többlet-adóterhelésért alig járó többlet-társadalombiztosítási szolgáltatás miatt). Ennek a magatartásnak a változását szolgáló lépések egyúttal alkalmasak a bér-versenyképesség erősítésére és a foglalkoztatás bővítésére a szakképzettséget igénylő legális munkahelyeken.
Évi 1,7 millió forint, a dupla minimálbér szintje alatt van a foglalkoztatottak többsége, közel 60 %-a.
A fenti követelménynek elvileg megfelel a GKI korábbi bér és bérteher reformot indítványozó un. szuper-bruttósítási javaslata, az azonban 2009 I. 1-től (az előkészítés időigényére tekintettel) már megvalósíthatatlan. A jelenlegi helyzetben 2009-re három változatot tartunk vizsgálatra érdemesnek, amelyek mindegyike az eredetileg javasolt irányba megy (különböző mértékekben) és egyaránt kiindulópontja lehet egy későbbi szuper-bruttósítási modellnek, miközben a változtatás szuper-bruttósítás nélkül is életképes marad.
Az egyes változatok fő jellemzői az alábbiak:
1. "Egészségbiztosítás kártyapénzzel"
Mindenki havi 10 ezer forintos kártyapénz kifizetésével szerez jogot a természetbeni egészségügyi ellátás finanszírozására. A nyugdíjasok, gyerekek, stb. után az állami költségvetés fizet. Munkavállalók esetén a kártyapénz egy részét (pl. 3-4 ezer forintot) az egyén, másik részét (pl. 6-7 ezer forintot) a munkáltató fizeti. Egyidejűleg az ilyen célú jelenlegi 4%-os munkavállalói és 4,5%-os munkaadói járulék, továbbá a havi 1950 forintos eho megszűnik. A megszűnő adók miatti megtakarítás a minimálbérnél havi 8, a minimálbér kétszeresénél havi 14, az átlagbér kétszeresénél 36 ezer forint. Ahol az átállás miatt kiesés keletkezne, ott esetleg a Munkaerőpiaci Alaptól havi 1-2 ezer forintos támogatás igényelhető.
A javaslat hatására az államháztartási bevételkiesés egyenlege kb. 300-350 milliárd forint. Az előnyök megoszlanak a munkavállalók és a munkaadók között, miközben a a szokásos bérfejlesztések és esetleg egy kis kompenzáció miatt lényegében senkinek sem romlik a helyzete.
A béremelés adóterhe a mai bruttó bérre vetítve 8,5 százalékponttal, a marginális adóék a bérköltségre nézve kb. 6,5 százalékponttal mérséklődik. Ez az adófizetési hajlandóság erősítése szempontjából kedvezően a többlet szolgáltatással nem járó elvonás csökkentésével történik. Emellett az egészségügy finanszírozásához való hozzájárulásban valódi reform történik. Mivel a marginális adóteher csökkentése viszonylag mérsékeltebb, leginkább ehhez a változathoz szükségesek további lépések 2010-ben (vagy a megoldás már 2009-ben is kombinálható SZJA csökkentésekkel).
2. "Célzott köztehercsökkentés"
Az 1,7 millió feletti keresetek terheit az alábbi közvetlen intézkedések csökkentik:
- A természetbeni ellátásokért fizetett egészségügyi járulékokat (munkavállalóknak 4+ munkáltatóknak 4,5%) a mai százalékokkal csak az 1,7 millió forintos éves jövedelemig, azaz összesen havi 12 ezer forintos plafonig kell megfizetni (1,7 millió forint felett minden munkavállaló havi 5700, minden munkáltató havi 6300 forintot fizet).
- A jelenlegi 36%-os SZJA kulcs 28%-ra csökken és a különadóval megfejelt 36 %-os SZJA helyett 40%-os SZJA kulcs kerül bevezetésre 7,2 millió forintos jövedelemtől.
- Az adójóváírás kivezetési sávja a mainál magasabb szinttől indul.
Ebben az esetben a marginális adóék 1,7 millió forinttól 7,2 millió forintig (az adójóváírás kivezetésével nem számolva) 53-54%-ra mérséklődik. Ebben a változatban minden lépés pozitív hatású.
A természetbeni ellátásokért fizetett járulékok plafonja miatt az államháztartási bevételkiesés kb. 250 milliárd forint (közel azonos arányban oszlik meg az egyének és a munkáltatók között). Az SZJA kulcscsökkentés miatti költségvetési bevételkiesés mintegy 200 milliárd forint. A többlet a munkavállalóknál jelentkezik, de ezt a jövő évi bérfejlesztésnél figyelembe veszik a magánszektorban (és a költségvetési szférában is). Összességében a kiesés 450 milliárd forintjának bő egyharmada a költségvetési szférában jelentkezik, minimum a munkaadói járulékplafon hatása kiadásként megtakarítható, de nyilván a jövő évi bérfejlesztési többlet kiadások is jórészt feleslegessé válhatnak, mindez legalább 100 milliárd forint megtakarítását jelenti. (Ez adhat módot az adójóváírás kivezetési sávjának kitolására is.)
3. "Kvázi szuper-bruttósítás"
Lényegében a korábbi GKI-javaslat terhelési szerkezete érvényes, csak szuper-bruttósítás nélkül, a jelenlegi értelmezés szerinti bruttó bérekre vetítve.
Az SZJA-kulcsok emelkednek, viszont a sávok lényegesen feljebb kerülnek. Az adómentes (adójóváírással mentesített) sáv 550 ezer forintig tart, e fölött 3,6 millió forintig az adókulcs 20%, 3,6 és 7,2 millió forint között 33%, majd 7,2 millió forint felett 40%. Ezeken felül 6%-os egészségügyi szolidaritási járulékot is kell fizetni (ez a "második" személyi jövedelemadó).
A járulék-kulcsok viszont jelentősen csökkennek. A nyugdíjjárulék 7,2 millió forintig 34%, e fölött 27%. A pénzbeli egészségügyi ellátásokért, ill. a Munkaerőpiaci Alap szolgáltatásáért az összes befizetés 7%.
A természetbeni egészségügyi ellátásokért mindenki után havi 10 ezer forintos kártyapénzt fizetnek, a mintegy 6 millió eltartott után a költségvetés áll helyt. A kártyapénzt valamilyen arányban megosztva fizeti a munkaadó (pl. 6 ezer forint) és a munkavállaló (pl. 4 ezer forint), ehhez a Munkaerőpiaci Alaptól támogatást lehet igényelni az 1,7 millió forint alatti keresetűek után.
Összességében a 3,6 millió forintos jövedelemig a marginális terhelés a bruttó bérre vetítve 67%, ami a bérköltségre vetítve kb. 50%-os adóéknek felel meg.3,6 milliós jövedelem felett a marginális adóék 60%.
A költségvetési hatás nagyságrendje 400 milliárd forint, aminek egy része a költségvetési szférában visszanyerhető.
A javaslat hátránya, hogy bonyolult, rendkívül magas adókulcsok kellenek (a bruttósítás elmaradása miatt), így aligha valósítható meg.
Bármelyik fentiekben kifejtett 2009-es változathoz jól illeszkedne 2010-2011-ben a szuperbruttósítás megvalósítása és ezzel a cseh modell hazai alkalmazása. Ennek további fő előnye, hogy könnyen átláthatóvá teszi a közteherviselési viszonyokat és ezzel még inkább segítheti a foglalkoztatás fehéredését. Ha ilyen folytatás mellett jön létre döntés, akkor a 2009-es adótörvényekhez kapcsolódóan a 2010-es bruttósításra vonatkozó részletes országgyűlési határozatot lehetne hozni, ami a további előkészítő munka alapjául szolgálhat.
