Egy ország fejlettségének egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a munkaerő termelékenysége. Ebből a megközelítésből korábbi elemzésünkben már körbe jártuk a feldolgozóipart[1], most az építőipart mutatjuk be. Az építőipar az EU-ban a GDP termelésének 5%-át teszi ki, míg a V4-es országok és Románia esetén 5% és 7,7% között ingadozik, hazánkban 6% volt 2023-ban.[2]
Az építőipar nagy súlya a GDP-ből érthető, hiszen a V4 országok jelentős EU támogatást kaptak az infrastruktúra (közút, vasút, egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási intézmények) fejlesztésére. Ennek hatására erőteljesen nőtt a foglalkoztatás az ágazatban (csak hazánkban 100 ezer fővel 2010-hez képest), miközben egyre jelentősebb lett a munkaerőhiány. Ez hatással volt a munkaerő termelékenységére is: 2024-ben 2010-hez képest Lengyelországon kívül (ahol közel 35%-kal javult a mutató értéke) minden vizsgált országban csökkent/stagnált a munkaerő-termelékenysége (Magyarország pl. a 2010-es szinten ragadt). Az EU-ban 2019-ig stagnált, ezt követően viszont folyamatosan csökkent az ágazat termelékenysége (14 év alatt 10%-kal).
A V4-es országok és Románia, valamint az EU-27 országok építőipari munkaerő-termelékenysége, 2010-2024 (2010=100%)Forrás: Eurostat
Ugyanakkor az is látható, hogy a „szerves fejlődés” időszakában (2012-17 között) még jellemzően 15-20%-kal javult az építőipari termelékenység a V4 országokban, majd az új EU-s pénzügyi ciklus hatására erőteljes romlás következett be: a felpörgő keresletet az építőipar már csak extenzív módon (többlet munkaerő bevonásával) tudta „kezelni”.
Magyarországon az EU-s ciklusok még erőteljesebben éreztették a hatásukat. 2012-2015 között az adott évi GDP 4-6%-ának megfelelő uniós forrás érkezett, jellemzően olyan területekre, ahol az építési igény nagy volt. Ez javította az építőipar kapacitás kihasználtságát, miközben a létszám még csökkent is (118 ezerről 111 ezer főre). Ennek hatására a munkatermelékenység 20%-kal emelkedett. A 2016-os pangás (az építőipari termelés volumene 18%-kal esett[3]) a 2010-es szint alá nyomta az egy dolgozóra jutó hozzáadott értéket. Ennek oka, hogy a következő uniós ciklus pályázataira várt az ágazat, emiatt a létszámot megtartotta a kisebb építési volumen ellenére. Ezt követően 3 év alatt (2019-ig) 25%-kal javult a termelékenység! A 2019-es csúcsot követően az építőipar termelése összességében 7%-ot esett, miközben a létszám 19 ezer fővel (10%-kal) emelkedett, így nem meglepő, hogy a termelékenység 20%-kal zuhant az ágazatban.
A magyar nemzetgazdaság és a hazai építőipar munkaerő termelékenységének, valamint az építőipar munkaerő-költségszintjének (ULC) alakulása, 2010-2024 (2010=100%)
Forrás: Eurostat és KSH, GKI számítások alapján
2010 és 2024 között a magyar gazdaság termelékenysége a Covid miatti visszaesést nem számítva trendjében emelkedő volt, s az időszak végére 15%-kal haladta meg a 2010-es szintet. Az építőipar ellenben rendkívül ingadozó teljesítményt mutatott. Két olyan év is volt, amikor 20%-kal nőtt a termelékenység 2010-hez képest, de végül az induló szinten zárt a mutató (vagyis a termelékenység nem javult). Az építőipar termelékenysége akkor tudott kiemelkedően jól teljesíteni, amikor a szektor reálbér költségei csökkentek vagy stagnáltak (mint például 2013-2015, illetve 2018-2019 között). 2020 óta már ez az összefüggés sem érvényesül: a szektor termelékenysége úgy esik, hogy a bérköltségek is folyamatosan csúsznak lefele.
Kérdés, hogy a 2024 októberében beindított Új Gazdasági Akcióterv, melynek egyik fő célja a lakhatás javítása, képes lesz-e érdemben változást hozni a szektor teljesítményében. A program új lendületet adhat az építőiparnak , különösen a lakásépítés területén, amely hosszabb távon javíthatja a kapacitáskihasználtságot és ösztönözheti a technológiai fejlesztéseket is. Bár regionálisan a magyar építőipar termelékenysége jelenleg átlag feletti, nem biztos, hogy ez tartósan így is marad – különösen akkor, ha nem sikerül megfelelően kezelni a munkaerőhiányt és a ciklikusan változó bérköltségeket. Ugyanakkor, ha az Akcióterv intézkedései stabilabb működési környezetet, kiszámíthatóbb forrásbeáramlást és célzott képzési programokat is magukkal hoznak, akkor reális esély van arra, hogy a termelékenység tartósan növekvő pályára álljon.
[1] https://gki.hu/language/hu/2024/10/31/stagnalas-kozeleben-a-munkaero-termelekenysege-a-feldolgozoiparban-magyarorszagon/
[2] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/NAMA_10_A10__custom_15851569/default/table?lang=en