A 2026-ban kiéleződő amerikai–iráni konfliktus – a 2022-es orosz agresszióhoz hasonlóan – jelentős energiapiaci áremelkedést és erősödő inflációs nyomást eredményezett a világban: az energiahordozók árának robbanásszerű emelkedése, valamint az ellátási láncokkal kapcsolatos fokozott kockázatok tovagyűrűző hatásai felfelé húzzák az árakat. A GKI elemzése az üzemanyagok jelenlegi megfizethetőségét vizsgálja hazánkban, az unióban és a V3-as országokban.[1]
Az üzemanyagok fogyasztói ára Magyarországon, az EU-ban és a V3-akban, 2010-2026 (euró/liter)
Forrás: Európai Bizottság, GKI számítás
Magyarországon az aktív kormányzati beavatkozások mérsékelték a fogyasztói üzemanyagárak kilengéseit az elmúlt években. Ezt a kontrollt jól szemléltetik a két energiaválság (2022-23, 2026) idején alkalmazott árkorlátozások, valamint az, hogy idén márciusban a jövedéki adó mértéke is csökkent. „Békeidőben” a hazai üzemanyagárak szorosan együtt mozognak a többi visegrádi ország áraival, azonban válsághelyzetekben – az eltérő gazdaságpolitikai válaszok következtében – ezek a pályák elválnak egymástól. Ilyenkor a többi visegrádi ország átlagára jellemzően meghaladja a hazait (például a 2020–2022-es időszakban és 2026. márciustól kezdődően). Az üzemanyagok az Unió legtöbb országában tartósan drágábbak, mint nálunk, ami a magasabb árszinttel, a nagyobb jövedéki adóterheléssel, valamint a piacorientált gazdaságpolitikai környezettel magyarázható.
Az iráni konfliktus miatt emelkedő árakra az európai országokban igen hasonlóak voltak a kormányzati reakciók (a jövedéki adókat, az Áfát – szembemenve az Uniós direktívával – vagy az egyéb, üzemanyagokat terhelő adókat csökkentették).
Üzemanyagok megfizethetősége (egy havi nettó keresetből vásárolható üzemanyag mennyisége, liter)
Forrás: Eurostat, Európai Bizottság, KSH, Copernic Avocats, ACCACE, SUSR[²],[3]
Magyarországon az üzemanyagok megfizethetősége 2010 óta jelentősen javult: míg akkor egy havi nettó átlagkeresetből mintegy 450 liter üzemanyagot lehetett vásárolni, addig az iráni konfliktust megelőzően ez az érték már elérte a 900 litert. A védett árak bevezetése következtében ez a mutató azóta is csak mérsékelten csökkent.
2010-ben az Európai Unióban átlagosan közel háromszor annyi üzemanyagot lehetett vásárolni egy havi átlagkeresetből, mint Magyarországon. Ezzel szemben 2026 áprilisában, az iráni konfliktus következtében, már csak másfélszer annyi üzemanyagra elég egy uniós átlagkereset, mint Magyarországon. Bár az uniós megfizethetőség azóta csak mérsékelt növekedést mutatott, a konfliktust megelőzően 1670 litert vehettek az átlagkeresetből, amely a válság hatására 1350 liter alá csökkent. A magasabb régiós reálbér-dinamika ellenére kb. 460 literrel magasabb az uniós átlag, mint a V4-ekben. Ebből következik, hogy egy uniós átlagfizetés mellett még piaci környezetben is kevésbé érződik az üzemanyag drágulása. A V3-as országokban „békeidőben” jellemzően 100–150 literrel több üzemanyag vásárlására van lehetőség, ami a Magyarországéhoz hasonló üzemanyagárak miatt a magasabb átlagkeresetek következménye. Válsághelyzetekben azonban – ahogy jelenleg is – ez az előny eltűnik, és a megfizethetőség a magyar szint közelébe esik.
Összességében az üzemanyagok megfizethetőségének alakulása jól mutatja, hogy nem pusztán az árak szintje, hanem a gazdaságpolitikai döntések és a jövedelmi viszonyok együttesen határozzák meg a lakosság tényleges terheit. Magyarországon az elmúlt évek aktív beavatkozásai rövid távon képesek voltak tompítani a piaci sokkok hatását és javítani a megfizethetőséget, különösen válsághelyzetekben. Ugyanakkor ezek az eszközök – különösen az árszabályozás – hosszabb távon torzításokat okozhatnak és fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel.
[1] V3 = V4 Magyarország nélkül.
[2] Magyarországon védett ár a mindenkori heti átlagárfolyamával átváltva – tehát az üzemanyagárváltozás a védett áras/ársapkás időszakokban tisztán az árfolyamváltozásból fakad.
[3] Nettó kereseti adatok számítása: az Eurostat 2024-es nettó kereseti adatai alapján nemzeti források arányaiból becsülve.
