A legtöbb ország bankszektorát a globális pénzügyi válság 2008. szeptemberében bekövetkezett második szakasza érintette a legerőteljesebben. Ennek nyomán ugyanis mélypontra zuhant a bankszektor szereplőinek egymás iránti bizalma, aminek következtében a korábbi időszakot jellemző pénzbőség a visszájára fordult, a bankközi pénzpiac likviditása drámai módon összeszűkült…
A legtöbb ország bankszektorát a globális pénzügyi válságnak a Lehman Brothers 2008. szeptember közepén bekövetkezett csődjével fémjelzett második szakasza érintette a legerőteljesebben. Ennek nyomán ugyanis mélypontra zuhant a bankszektor szereplőinek egymás iránti bizalma, aminek következtében a korábbi időszakot jellemző pénzbőség a visszájára fordult, a bankközi pénzpiac likviditása világméretekben drámai módon összeszűkült, 2008 októberében átmenetileg kiszáradt, ezzel összefüggésben a bankközi kamatlábak erőteljesen megemelkedtek és tartósan magas szinten maradtak.
A pénzügyi piacokon a feszültség 2009 januárjára enyhült, azóta további konszolidáció következett be.
Közép- és Kelet-Európára jellemző egyrészt, hogy a bankrendszer tekintélyes hányada külföldi tulajdonban, zömmel nyugat-európai bankok kezében van. Másrészt nagyszámú tényező hatására az utóbbi években ezekben az országokban gyors ütemben terjedt a vállalati szféra és a háztartások devizában denominált hitelfelvétele. A háztartások devizahitel-állománya fedezetlen árfolyam-kockázatnak van kitéve. Harmadrészt elegendő hazai megtakarítás hiányában a külföldi tulajdonban lévő hazai bankok az anyabankoktól kaptak rövid lejáratú devizaforrásokat, amiket viszont hosszú lejáratra helyezték ki.
A bankok eszközeinek és forrásainak vizsgálatával jól körülhatárolhatók azok a tételek, melyek a banki kamatpolitika alakítása során kiemelt szerepet kapnak.
A tanulmány teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva tölthető le:
