A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2009 márciusában az Állami Nyomda megbízásából 1000 fős mintán kérdőíves felmérést végzett a magyar lakosság élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos tapasztalatairól. A kutatási eredmények megállapították, hogy a lakosok több mint 60%-a vásárolt már olyan élelmiszert, ami a feltüntetett lejárati idő ellenére romlott volt, ennek ellenére 76%-uk többnyire megbízik a címkén feltüntetett információkban…
A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2009 márciusában az Állami Nyomda megbízásából 1000 fős mintán kérdőíves felmérést végzett a magyar lakosság élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos tapasztalatairól. A kutatási eredmények megállapították, hogy a lakosok több mint 60%-a vásárolt már olyan élelmiszert, ami a feltüntetett lejárati idő ellenére romlott volt, ennek ellenére 76%-uk többnyire megbízik a címkén feltüntetett információkban. A forgalmazók és a gyártók közül inkább az utóbbiakat tartják felelősnek a hamisításért.
A lakossági vélemények tükrében, a kisboltokban beszerezhető termékek a leginkább és az ún. kínai piacon beszerezhető termékek a legkevésbé megbízhatóak. Termékcsoportok szerint a húsáruk körében fordulhat elő leggyakrabban a terméket jellemző információk meghamisítása, ezen túlmenően a válaszadók jóval több, mint fele értékelte kritikusnak a tejtermékeken és tejkészítményeken valamint a mélyhűtött termékeken található információk hitelességét.
Élelmiszerbiztonság a hazai fogyasztók szemével
Az elfogyasztott táplálékok minősége, az élelmiszerek összetevői nyilvánvalóan befolyásolják az emberek egészségét, életminőségét. Napjainkban, amikor a termékek rendkívül széles választéka áll a fogyasztók rendelkezésére, a szakemberek egyre inkább hangsúlyozzák a tudatos vásárlás jelentőségét. Az ÁNTSZ jelentései alapján a táplálkozás okozta egészségügyi problémákat elsősorban a romlott termékek okozzák. Egy 2007-ben készült TÁRKI kutatás szerint a magyar lakosság 77 százaléka vizsgálja meg kisebb nagyobb rendszerességgel az élelmiszerek szavatossági idejét, de mindössze 53 százalékuk ügyel arra, hogy rendszeresen ellenőrizze a vásárolt termékek összetevőit. A körültekintő vásárlói magatartás mellett az élelmiszerbiztonság szempontjából legalább ennyire fontos kérdés, hogy az emberek mennyire tartják hitelesnek a termékeken feltüntetett információkat, milyen személyes tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a téren, mennyire bíznak az egyes áruféleségekben, megítélésük szerint mely üzlettípusokban fordulnak elő leggyakrabban problémák, és kit tartanak felelősnek, ha a címkéken található adatok nem igazak. E kérdések megválaszolása érdekében az Állami Nyomda megbízásából a GKI Gazdaságkutató 2009 márciusában 1000 fős mintán kérdőíves felmérést végzett a magyar lakosság élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos tapasztalatairól, attitűdjéről és véleményéről. A minta nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség szerint reprezentálja a magyar lakosságot.
Kutatási eredmények
A vizsgálat egyik célja annak feltérképezése volt, hogy az emberek mennyire érzik magukat érintettnek az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kérdésekben. Valamennyi témában 10 százalék alatt volt a válaszolni nem tudók vagy nem akarók aránya. Ez arra enged következtetni, hogy a megkérdezettek számára egyáltalán nem közömbösek az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kérdések, sőt, nagyon is érdeklődnek e téma iránt. Túlnyomó többségük elegendő ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen véleményt formálni.
A csomagoláson feltüntetett információk hitelességével kapcsolatban a hazai lakosság 1/4-e szkeptikus. 17% azok aránya, akik úgy ítélik meg, hogy sok esetben a valóságnak nem megfelelő információk találhatók a termékeken, míg 7% egyáltalán nem hisz a címkéken szereplő adatoknak. A fogyasztók 70%-a kisebb kétségekkel rendelkezik a hitelességgel kapcsolatban, de többnyire megbízik bennük, és mindössze 6%-uk bízik meg feltétel nélkül a termékeken szereplő információkban.
A kérdésről hasonlóan vélekednek a nők és a férfiak, a nemek között tehát nincs különbség a megítélésben. A jövedelmek alapján azonban mutatkozik eltérés. A címkék információit elfogadók átlagosan nagyobb nettó jövedelemmel rendelkeznek, mint a szkeptikusok. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy azokban a háztartásokban, ahol nagyobb az élelmezésre költhető jövedelem, ott a fogyasztók jobban megengedhetik maguknak az igényesebb termékek vásárlását. Az alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartások árérzékenységük miatt inkább hajlanak a kevésbé igényes termékek megvételére, melyek körében gyakrabban fordul elő minőségi hiba. A kutatás eredményei azt mutatják: az időskorúak kevésbé bíznak a termékeken feltüntetett információkban. A szkeptikusok átlagos életkora 5 évvel meghaladja az információkban bízók arányát. A TÁRKI kutatása korábban kimutatta: a nyugdíjasok sokkal kevésbé tudatos vásárlók, mint a középkorúak vagy a fiatalok, ugyanakkor árérzékenyebbek. A bizalom eltérő szintje valószínűleg itt is a fogyasztott termékek minőségi színvonalában keresendő. Megfigyelhető továbbá, hogy az iskolai végzettséggel nő az elégedettek aránya. Amíg a 8 általánosnál kevesebbet végzetteknek csupán 65 százaléka bízik a termékeken feltüntetett információkban, addig a 8 általánossal rendelkezők között 72, az érettségizettek körében 79, a diplomások között 82 százalékos ez az arány.
A személyes tapasztalatokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a lakosság nagyobbik része (66%) vásárolt már olyan élelmiszert, amely a lejárati időn belül is romlott volt, vagy más, a valóságtól eltérő információjú címkével rendelkezett. A válaszadók 4%-a ötnél többször, 31%-a ötnél kevesebbszer ugyan, de tapasztalt az elmúlt egy évben hasonlót. A fogyasztók 31%-ának korábbról vannak hasonló tapasztalatai, míg 34%-uk nyilatkozott úgy, hogy sosem találkoztak hasonló problémával. A jövedelem és ezáltal a magasabb minőségű élelmiszerek vásárlása itt meghatározó tényező, amit mutat, hogy ez utóbbi csoportban az egy főre jutó jövedelem magasabb, mint a többi kategóriában.
Régiók szerint – a vásárlók állításai alapján – romlott vagy hamis információkkal ellátott élelmiszerek Észak és Dél-Alföldön fordulnak elő leginkább, míg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon valamivel ritkábbak az ilyen esetek. Budapesten az országos átlaghoz hasonló arányban fordulnak elő problémás élelmiszerek. Településtípus szerint a községekben számoltak be a legkevesebb problémáról, a városokban ennél kedvezőtlenebb a kép, a megyeszékhelyek üzleteiben a leggyakoribbak a romlott vagy hamis információkat tartalmazó áruk.
A különböző terméktípusok veszélyeztetettségével kapcsolatban a kutatás megállapítja, hogy a hazai fogyasztók elsősorban a hűtést igénylő árufajtákat esetében tartanak leginkább a hamisítástól, a valótlan információktól. A lakosság 78%-a a húsáruk körében tartja a legjellemzőbbnek az információk meghamisítását. A fogyasztók hasonlóan magas aránya a tejtermékeket és tejkészítményeket illetően (65%) is jellemzőnek tartja a hamisítást, míg a mélyhűtött termékek kapcsán is magas ez az arány (61%). Az olyan termékeket, mint a bébiételek és italok, alapvető élelmiszerek, vagy az édességek, snackek a válaszadók 20-25 közötti százaléka ítéli veszélyesnek a hamisítás szempontjából.
A különböző üzlettípusok élelmiszerbiztonságával kapcsolatban megállapítható, hogy a fogyasztók leginkább kisboltokban bíznak. A hazai lakosság 86%-a mindig, vagy általában megbízhatónak tartja az itt megvásárolt termékeket. Jóval kedvezőtlenebb a szuper- és hipermarketek, illetve a diszkontok megítélése. Az első esetében 32%, a második esetében 30% tartja többnyire megbízhatatlannak a vásárolt élelmiszert. Ez, mivel a diszkontok árszínvonala elmarad a "marketek" árszínvonalától egyben azt is mutatja, hogy a magasabb ár nem jelent feltétlenül magasabb biztonságot a fogyasztók megítélése szerint. A legveszélyeztetettebbnek a megkérdezettek "kínai" vagy "lengyel" típusú piacokat ítélik, amelyeket 89%-uk tart megbízhatatlannak. Mindazonáltal a hagyományos piacokról vélekedtek úgy a legnagyobb arányban (24%), hogy teljesen megbíznak az itt vásárolt élelmiszerekben.
A területi eltéréseket vizsgálva a kisboltokkal a legkevésbé a fővárosban és környékén élők elégedettek, míg a leginkább elégedettek a dél- és nyugat-dunántúli vásárlók. A hiper- és szupermarketekben kapható termékek biztonságáról a legrosszabb véleménnyel az Alföldön, illetve a fővárosban és környékén élő vásárlók vannak. Hasonló a helyzet a diszkontok esetében is. A fogyasztók a kínai és lengyel típusú piacokon beszerezhető árukat ítélték a legkritikusabbnak az élelmiszerbiztonság szempontjából. A kérdezettek 49 százaléka minősítette a piacokon beszerezhető árukat megbízhatatlannak, gyakran használhatatlannak, további 40 százalék szerint az áruk – bár többnyire megbízhatatlanok -, az árnak megfelelő színvonalat nyújtanak. A hagyományos piacokon beszerezhető áruk megítélése ennél jóval kedvezőbb képet mutat, e típusnál már jelentős túlsúlyban vannak az áruk megbízhatóságáról beszámolók aránya. E típusban a legnagyobb azok aránya (24%), akik teljesen megbíznak az itt vásárolható termékekben. A hagyományos piacok presztízse legnagyobb a dunántúli régiókban. A melegétel házhozszállítást a fogyasztók megbízhatóbbnak ítélik a köz és üzemi étkeztetésnél. A melegétel házhoz szállításának megbízhatósága a legnagyobb a fővárosban és környékén, a vidéki területeken általában valamelyest bizalmatlanabbak az emberek. A köz- és üzemi étkeztetés megítélésében lényegében nincsenek területi különbségek. Valamennyi korosztály számára a legmegbízhatóbb üzlettípus a kis bolt, a legkevésbé megbízható beszerzési forrás a kínai vagy lengyel típusú piac. A többi üzlettípusról a középkorúak és az idősek körülbelül hasonlóan vélekednek, a fiatalok véleménye azonban néhány ponton kisebb eltérést mutat. A vásárlási tapasztalattal rendelkező fiatalok például az átlagosnál nagyobb arányban tartják megbízhatónak a melegétel házhozszállítást- 87 százalékuk szerint megbízhatóak az így vásárolt ételek, az időseknél ez az arány 79 százalék. Az átlagosnál kevésbé tartják megbízhatónak a hagyományos piacot (74%), az időseknél ez az arány magasabb (81%). Összességében megállapítható, hogy a személyes kapcsolatot igénylő üzlettípusokban, mint például a kisboltban, vagy a hagyományos piacon, a vásárolt termékek nagyobb megbízhatósági érzettel járnak, mint a személytelen diszkontokban, szuper- és hipermarketekben vásárolt termékek.
Az élelmiszereken feltüntetett információk felelősségi viszonyaival kapcsolatban igencsak megosztottak a fogyasztók. A nemzetközi és hazai jogszabályok megállapítják, hogy az élelmiszerek minőségéért elsődleges felelőssége a termék előállítójának van. Ez a felelősség azonban bizonyos mértékig továbbhárul a forgalmazóra. A biztonságos élelmiszer előállítása után a forgalmazó felelőssége, hogy az továbbra is biztonságos maradjon, és károsodás nélkül jusson el a fogyasztóhoz. A felelősség így tehát megosztott. A gyakorlatban nem könnyű szakmai feladat megállapítani: a gyártó, vagy a forgalmazó hibájából adódott az esetleges egészségkárosodás. Ez a bizonytalanság jól tükröződött a hazai lakosság véleményében is. A válaszadók 8 százaléka nem foglalt állást e kérdésben (e kérdés esetén volt a legnagyobb a válaszmegtagadás), 38 százalék nem adott határozott választ, de ezen belül inkább a gyártókat tartja felelősnek 20 százalék, inkább a forgalmazókat pedig 18 százalék. Összességében valamivel nagyobb azok aránya (49%), akik a gyártókat tartják felelősnek, mint akik a forgalmazókat okolják (43%).
