Az utóbbi időben több ötlet látott napvilágot a devizahitelesek megmentésére. A fő érv a törlesztőrészletek szélsőséges ingadozása, a gyenge forintárfolyam miatt megugró törlesztési teher volt. A nagyvonalú programok eddig csak tervek maradtak. A háztartásoknak 2010 elején 3250 milliárd forint forintalapú hitelük volt (ebből 1500 milliárd lakáshitel), valamint 6500 milliárd forint devizaalapú hitelük (ebből 2500 milliárd lakáshitel)…
Kopik Tamás Portfolio.hu-n megjelent cikke: Nem indokolt a devizahitelesek kollektív megmentése – Vélemény
Az utóbbi időben több ötlet látott napvilágot a devizahitelesek megmentésére. A fő érv a törlesztőrészletek szélsőséges ingadozása, a gyenge forintárfolyam miatt megugró törlesztési teher volt. A nagyvonalú programok eddig csak tervek maradtak. A háztartásoknak 2010 elején 3250 milliárd forint forintalapú hitelük volt (ebből 1500 milliárd lakáshitel), valamint 6500 milliárd forint devizaalapú hitelük (ebből 2500 milliárd lakáshitel). A devizahitelek állománya a 2009. évi GDP 25%-át teszi ki, vagyis igen jelentős nagyságrendről van szó.
Mi is indokolja, hogy a devizahitelesek segítségére siessen az állam?
1. Devizaárfolyamok változása 2007 elejéhez képest, 2007 január 1 = 100
Jól látható, hogy a válság előtti időszakban az euró és a svájci frank árfolyama is aránylag stabil volt. 2008 ősze és 2009 eleje között azonban drasztikus forintgyengülés következett be. Fél év alatt a svájci frank árfolyama 50%-kal erősödött, az euró pedig közel 25%-kal. Kisebb erősödés után 2010. június elején jött a következő hidegzuhany, amikor külföldi és belföldi események együttes hatására újabb rekordokat döntött a svájci frank árfolyama. 2010 közepére az alpesi deviza 37%-kal lett drágább, mint 2007 elején (miközben az euró 13,5%-kal drágult). Ez az ingadozás, illetve drágulás ösztönöz sokakat arra, hogy a devizahitelesek megsegítésére siessen. Ugyanakkor az árfolyam mellett a havi törlesztőrészlet a hitel kamata és az egyéb felszámított díjak is befolyásolják.
2. Lakáshitelek teljes hiteldíj mutatója (százalék), 2005-2010
Forrás: MNB
Az egyes devizák hitelkamata egyértelmű magyarázatot ad a devizahitelek népszerűségére. A forintkamatok mindig messze meghaladták a svájci frank és az euró kamatát is. A különbség 2005 elején még 9-10 százalékpont volt, ez 2008-ra nagyjából 4 százalékpontra mérséklődött. 2008 őszétől a bankok újraárazták a kockázatokat, így a forint- és az eurókamatok 3 százalékponttal ugrottak meg, míg a svájci frank kamata szinte változatlan maradt.
Az árfolyam szempontjából tehát a devizahitelesek igen rosszul jártak, különösen a svájci frankban eladósodottak. Ezzel szemben a hitelkamatok szempontjából pont fordított a helyzet. Mind a válságot megelőző időszakban, mind azt követően a devizahitelek kamatai bizonyultak kedvezőbbnek. A kérdés természetesen az, hogy a két ellentétes hatás végül hogyan befolyásolta a különféle hitelek terheit?
A továbbiakban nézzük meg, hogy egy 5 millió forintos 20 éves futamidejű lakáshitel törlesztő részletei hogyan alakultak különböző devizanemek és hitelfelvételi időpontok esetében. Az egyszerűség kedvéért a havi törlesztő részleteket az aktuális hitelkamatok alapján számoltam. Így a kamatváltozások a valóságnál gyorsabban megjelennek a számítás eredményében, hiszen a legtöbb hitel csak éves periódusokban árazódik át. Nem szerepel a számításokban tőketörlesztési moratórium, vagy kezdeti akciós kamat sem.
Például 2005 januárjában felvett forint, euró illetve svájci frank lakáshitel havi törlesztőrészletei az alábbi módon alakultak az árfolyam és a kamatváltozások hatására. (A támogatott kamatozású forinthitelekkel nem számoltam.)
3. 2005. januári lakáshitelek havi törlesztőrészlete (forint)
A futamidő elején teljesen egyértelmű a devizahitelek előnye. A forint alapú lakáshitel 66 ezer forintos törlesztőrészletéhez képest a svájci frank hitel mindössze havi 35,5 ezer forintba kerül, az euró pedig 39 ezer forintba. A különbség ugyan 2006-2007-ben gyorsan mérséklődött, de a devizahitel továbbra is legalább havi 10 ezer forinttal volt olcsóbb. Változás 2008 őszétől következett be. Ekkor az összes hiteltípus megdrágult, de eltérő mértékben. A forinthitel a kamatváltozás miatt ismét megközelítette a havi 60 ezer forintot. Az euróhitelek a kamat- és árfolyamváltozás hatására 55 ezer forint fölé drágultak. A svájci frank alapú hitelek a jelentős árfolyamváltozás, de mérsékelt kamatemelkedés együttes hatásaként ennél kisebb mértékben, 50 ezer forintig emelkedtek. 2010 májusára a forint és euró hitelesek terhei nagyjából kiegyenlítődtek, de a frank adósok maradtak továbbra is a legkedvezőbb helyzetben.
Kissé árnyalja a helyzetet az adott időpontban fennálló tartozás nagysága. Az adósok ugyanannyi ideig törlesztették hitelüket, de a fennálló tőketartozás a devizahitelek esetében az árfolyam függvényében szélsőségesen ingadozhat.
4. 2005. januári lakáshitelek tőketartozása 2010 májusában (forint)
A forinthitelek tőketartozása teljesen szabályosan csökken. Ezzel szemben a devizahitelesek tartozása erőteljesen ingadozik. Egyes időpontokban jóval alacsonyabb lehet a forinthitelénél, mint például 2008 nyarán, de messze meg is haladhatja azt. A pillanatnyi tőketartozás jelentősége azonban csak elméleti – és pszichológiai -, hiszen csak előtörlesztés esetében van jelentősége. Vagyis 2005 januárjában azonos hitelösszeggel induló adósok 2010 májusában eltérő összeget lennének kénytelenek fizetni a hitelük megszüntetéséért. A forintadósok 4,5 millió forintot, az euróban eladósodottak 4,75 millió forintot. A legrosszabbul a svájci frank adósok járnának, akiknek 5,1 millió forintot kéne fizetniük az eredetileg 5 millió forintnyi tartozásukért.
A pillanatnyi tőketartozásnál sokkal izgalmasabb a futamidő alatt kifizetett törlesztőrészletek összege. A számításnál eltekintek a jelenérték számítástól, vagyis egyszerű összegzéssel számolok.
5. Adott év elején felvett lakáshitelre kifizetett törlesztőrészletek összege 2010 májusáig (ezer forint)
2005 év elején folyósított forint lakáshitel után az elmúlt öt és fél évben közel 3,5 millió forintot fizetett ki az adós. Ugyanez az érték euró alapú hitel esetében 2,7 millió, svájci frank esetében kevesebb, mint 2,5 millió forint. Vagyis a forint és a svájci frank alapú hitelek költsége között évente átlagosan 180 ezer forint volt a különbség. A későbbi években felvett hitelek esetében ez a különbség ugyan kisebb, de a devizák közötti sorrend nem változik, minden esetben a svájci frank bizonyult eddig a legolcsóbbnak, a forint pedig a legdrágább hiteltípusnak.
6. Adott év elején felvett lakáshitel fennálló tőketartozása 2010 májusában (ezer forint)
A tőketartozások esetében viszont pont fordított a sorrend. A vizsgált öt év bármelyikét nézve a svájci frank adósok tartozása a legmagasabb 2010 májusában, míg 2009 kivételével a forintadósok vannak a legkedvezőbb helyzetben.
A múltat vizsgálva tehát kijelenthetjük, hogy a devizahitelek jóval olcsóbbnak bizonyultak, mint a forinthitelek, bár az időszak végén fennálló – de mint említettük, csak az előtörlesztés esetén gyakorlati jelentőségű – tartozások a devizahitelek esetében magasabbak. De mit hoz a jövő?
A hitelek törlesztéseit a jövőben is a devizaárfolyamok és a hitelkamatok befolyásolják. Ezeknek különféle kombinációi eltérő eredményekhez vezethetnek, a lehetőségek száma végtelen. Az egyszerűség kedvéért vizsgáljuk meg, hogy mi történik a 2008 elején folyósított lakáshitelekkel, ha az adósok a 2010. májusi feltételek szerint fizetik hitelüket a futamidő végéig. A 2008 elején folyósított hitel vizsgálatát két dolog indokolja: egyrészt ekkor tetőzött a devizahitelek folyósítása, másrészt a gazdasági válság kirobbanásáig 9 hónapnyi részlet van csak hátra, ezt követően már szembesültek a devizahitelesek a gyengébb forint árfolyam hatásaival. Korábbi időpontban folyósított hitelek esetében a válságig felhalmozott előny még nagyobb lenne.
2010. májusi kondíciók
CHF | EUR | HUF | |
---|---|---|---|
Kamat | 6,0% | 8,4% | 9,7% |
Árfolyam | 194,7 | 276,3 | – |
Törlesztőrészlet | 43857 | 45528 | 46413 |
Ilyen feltételek mellett az utolsó törlesztőrészlet 2027 decemberében várható. A teljes futamidő, vagyis 20 év alatt a forintalapú hitel után 11 350 388 forintot fizet ki a hitelfevevő. Az euró alapú hitel után 10 898 914 forintot kell fizetni, míg a svájci frank törlesztőrészleteinek összege 10 465 363 forint. 20 év alatt a forinthitel bizonyul a legdrágábbnak, közel 8,5%-kal többet fizet a forintban eladósodott személy lakáshitele után, mintha svájci frankban vette volna fel.
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen esetekben egyenlítődne ki a különböző hitelek költsége. Először nézzük meg, hogy változatlan kamatokat feltételezve mely devizaárfolyamok mellett kell az egyes hitelkonstrukciók után a forinthitellel azonos összeget fizetni!
Devizaárfolyam változás hatása
CHF | EUR | HUF | |
---|---|---|---|
Kamat | 6,0% | 8,4% | 9,7% |
Árfolyam | 213,3 | 289,3 | – |
Törlesztőrészlet | 48052 | 47667 | 46413 |
A devizahitelek kamatelőnye abban az esetben tűnik el 2008 elején felvett hitelek esetében, ha az euró árfolyama átlagosan 289,3 forint/euró lesz a futamidő végéig. A svájci franknak tartósan 213,3 forint/franknak kell lennie, hogy a hátralévő időszak törlesztőrészletei elég magasak legyenek és eltűntessék az alacsonyabb kamat előnyét.
A törlesztések kiegyenlítésének másik lehetősége, ha az egyes devizákban denominált hitelek kamata változik. Itt a viszonyítási alap a korábbitól eltérően a svájci frank hitel, vagyis az a kérdés, mennyivel kell a forint és euró kamatoknak csökkennie, hogy a hitelek költsége megegyezzen a svájci frankéval.
Hitelkamatok változásának hatása
CHF | EUR | HUF | |
---|---|---|---|
Kamat | 6,0% | 7,7% | 8,2% |
Árfolyam | 194,7 | 276,3 | – |
Törlesztőrészlet | 43857 | 43473 | 42228 |
Az euró kamatoknak a 2010 májusi 8,4%-ról 7,7%-ra kell mérséklődnie, hogy az euróhitel versenyképes legyen a teljes futamidő alatt. A forinthitelek esetében a májusi 9,7%-os átlagos kamatnak másfél százalékponttal kellene csökkennie, hogy azonos terhet jelentsen a svájci frank hitellel.
Ezek az eredmények 2008 elején folyósított hitelek esetében igazak. A korábban felvett hiteleknél a devizahitelek már felhalmozott előnye még nagyobb, így a forint és a devizák közötti egyenlőség eléréséhez még szélsőségesebb devizaárfolyamokra, és/vagy alacsonyabb forintkamatokra lenne szükség.
A fenti számítások jól mutatják, hogy devizahitelek, és különösen a svájci frank hitel igen kedvező feltételeket teremtettek a forinthitelekhez képest. Ugyan a törlesztőrészletek nem várt emelkedése rontott a devizahitelek eredeti előnyén, de a futamidő eddigi szakaszában, illetve várhatóan az egész futamidő alatt még így is előnyt jelent a forintban való eladósodáshoz képest a hitelt felvevők részére. Más kérdés, hogy ez a növekedése ellenére viszonylag kedvező teher gyakran jóval meghaladja az érintett családok korábban eltervezett teherviselőképességét. A kedvező hitellehetőség miatt sokan a családi költségvetés lehetőségeit meghaladó eladósodottság mellett döntöttek. Vagyis devizában több hitelt vettek fel, mint forintban tették volna, kezdetben azonos törlesztőrészlet mellett. Így a problémás hitelesek nagyrésze feltehetőleg a túlzott eladósodás áldozata. Természetesen a válság hatására megemelkedő munkanélküliség és visszaeső keresetek is törlesztési nehézségekhez vezethettek.
A fenti számítások alapján kijelenthetjük, hogy a devizahitelesek kollektív megsegítése nem indokolt. Az alacsony devizakamatok előnye csak tartósan gyenge forint-árfolyam mellett vagy jelentősen mérséklődő forintkamat esetében tűnik el. Ezeknek a feltételeknek a teljesülését nehezíti, hogy tartósan gyenge forint mellett a forintkamatok emelkedésére lehet számítani, illetve a forintkamatok (relatív) mérséklődésére csak erősödő hazai fizetőeszköz mellett van lehetőség.
Az eredmények nem támasztják alá, hogy a devizahitelesek megmentésre szorulnának, sőt, felmerülhet a forintadósok "megmentésének" gondolata. Valószínűleg azonban a legtöbb hiteles akkor járna jól, ha egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitika stabil makrogazdasági hátteret biztosítana. Ebben az esetben erősödő forint mellett is csökkenhetnének a forintkamatok, így mind a devizahitelesek, mind a forinthitelesek a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe kerülnének.