Magyarországon 2010. I. negyedévében technikai értelemben véget ért a recesszió, érdemi növekedés azonban csak 2011-ben várható. Nálunk a recesszió befejeződése egy negyedévet késett az USA-hoz és az EU átlagához képest, de az előző negyedévhez viszonyított növekedés legutóbb az EU-n belül Magyarországon volt az egyik leggyorsabb (a 0,2%-os átlaggal szemben 0,9%).
Igaz, a 2009. évi visszaesés az EU 4,2%-os átlagánál sokkal mélyebb, 6,3% volt. Ennél a 27 tagállam közül csak hét ország, a baltiakra jellemző 14-18%-os, valamint a román, szlovén, finn és ír 7-8%-os visszaesés volt erőteljesebb.
A javulás egyelőre szinte kizárólag a külső kereslet erőteljes élénkülésének köszönhető, ami főleg az ipari exportra, kisebb mértékben a nemzetközi szállításokra és turisztikai szolgáltatásokra hatott kedvezően. A külső kereslet a kezdeti hatalmas zuhanás után már 2009. II. negyedévétől emelkedik, s 2010. III. negyedévében valószínűleg eléri az export csökkenését megelőző utolsó negyedév, 2008. I. negyedévének szintjét. Az áruk és szolgáltatások exportjának visszaesése tavaly összességében már kisebb volt az EU átlagánál (és régiós versenytársaink többségénél, például Szlovákiánál), az idei első hónapok adatai pedig az átlagosnál lényegesen gyorsabb emelkedést jeleznek. Az Európai Bizottság idén Magyarországon prognosztizálja a tagállamok között a leggyorsabb fejlődést.
A belföldi kereslet és ezzel a belföldi piacra termelő/szolgáltató cégek termelése viszont a tavalyi nagy – bár az exporténál sokkal kisebb – visszaesés után még jellemzően az idei első félévben is csökkent. Jól mutatja ezt, hogy míg az ipari kivitel az idei első négy hónapban 14%-kal emelkedett, a belföldi értékesítés 7,6%-kal csökkent. Ugyanezen idő alatt az építőipari termelés 12%-kal, a kiskereskedelmi forgalom 4,8%-kal mérséklődött. A belföldi piac szűkülése nyilvánvalóan annak a következménye, hogy a magyar gazdaságpolitika – 2006-ig folytatott költekezése miatt – a válságra nem reagálhatott átfogó anticiklikus kereslet-élénkítéssel. Sőt, gyorsított módon kellett csökkenteni az államháztartási kiadásokat, a zuhanó GDP ellenére lényegében szinten tartani a 2008-ra már lecsökkentett GDP-arányos deficitet. A 2009 közepén végrehajtott adóátrendezés – az élőmunka terheinek csökkentése és a fogyasztás terheinek növelése – rövid távon még valamelyest mélyítette is a gazdasági visszaesés mértékét. (Bár ennek gazdasági visszaesést erősítő hatását a magyar gazdaság nyitottsága, a fogyasztás importigényessége miatt nem kell túlbecsülni.)
Az elmúlt két évben Magyarországon a fogyasztás visszaesése hasonló volt a beruházásokéhoz. Azonban figyelemre méltó, hogy 2008. I. negyedévéhez képest 2010 I. negyedévéig nemzetközi összehasonlításban a magyar fogyasztás sokkal erőteljesebben, a beruházások viszont kevésbé csökkentek, mint az USA-ban vagy az EU-ban. Az előbbi a GDP nagyobb visszaesésének következménye. Az utóbbi pedig főként azzal magyarázható, hogy egyrészt a beruházások Magyarországon a már a válság előtt is viszonylag alacsony szinten voltak; másrészt a beruházási kereslet visszaesése az EU-források felhasználása révén fékezhető volt. A jövő szempontjából a kiigazítás szerkezete nálunk kedvezőbb.
A foglalkoztatás jellemzően némi késéssel követi a gazdasági konjunkturális folyamatokat, Magyarországon a mélypont 2010. I. negyedéve volt. A munkanélküliség emelkedése markánsabb volt az EU-ban tapasztaltnál, ráadásul Magyarország eleve rosszabb foglalkoztatási szintről indult. Az idei I. negyedévben a magyar munkanélküliség több mint 2 százalékponttal haladta meg az EU átlagát. Az I. negyedévhez képest az európai tendenciáknak megfelelően – egyelőre szezonális okokból – április-május folyamán kissé nőtt a foglalkoztatottak és csökkent a munkanélküliek száma. 2010. II-IV. hó átlagában a foglalkoztatottak száma 3,7 millió volt, 120 ezerrel, 3,1%-kal kevesebb, mint két évvel korábban (a válság előtt). Eközben a munkanélküliségi ráta 4 százalékponttal, 11,8%-ra emelkedett. Ez azonban már 0,1 százalékpontos csökkenés a 2010. I. negyedévi szinthez képest, vagyis a munkanélküliség valószínűleg túljutott csúcspontján. A versenyszektorban az I. negyedévben 5%-os volt az egy év alatt bekövetkezett létszámcsökkenés, néhány tizedszázalék-ponttal nagyobb, mint 2009. I. negyedévében. A költségvetési szférában egy év alatt 5,3%-os volt az I. negyedévi létszámbővülés, a közmunkában részt vevők itt elszámolt létszáma nélkül azonban 0,5%-os csökkenés történt (2009. I, negyedévében 0,7%-os). Nagyon magas a 15-24 éves fiatalok munkanélkülisége: 27,6%. A tényleges munkanélküliség kisebb, mivel a kisvállalkozások körében egyértelmű a szürkülés, a nem legális foglalkoztatás, a zsebbe adott jövedelem és a számla nélküli értékesítés növekedése. Az év végén a foglalkoztatás szezonális romlását – a mezőgazdasági, építőipari és idegenforgalmi munkalehetőségek csökkenését – részben már ellensúlyozhatja a foglalkoztatás szerény emelkedése.
2009-ben az árutermelő ágazatok GDP-termelése 14,4%-kal, a szolgáltató ágazatoké csak 2,3%-kal lett kisebb. A válságok természetének megfelelően a szolgáltató szektor enyhíti a visszaesés mértékét, egyfajta stabilizátor szerepet tölt be. Ennek megfelelően a kezdődő élénkülésben is kisebb a szerepe. Például az I. negyedévben a szállított áruk tömege még 3%-kal csökkent, árutonna-kilométerben mérve azonban 5%-kal nőtt, mely utóbbi a nemzetközi áruszállítás fejlődésének és aránynövekedésének eredménye.
A pénzintézetek helyzete az I. félévben még összességében viszonylag jó volt, a pénzügyi GDP 2009-ben és 2010. I. negyedévében még növekedett is, mivel a pénzintézetek növekvő költségeiket át tudták hárítani ügyfeleikre. Aveszteségeket, céltartalékolási kötelezettségeiket a bankok fedezni tudják. A vállalati hitelezés kockázatai miatt a kért fedezetek magasak. A pénzintézetekre kivetni tervezett adó radikálisan rontani fogja a bankok pénzügyi helyzetét, s visszafogja hitelezési aktivitásukat.
A 2010. évi gazdasági növekedést a külső kereslet élénkülése, az EU-forrásokból finanszírozott beruházások, illetve a hazai gazdasági szereplők pesszimizmusának fokozatos oldódása, pénzügyi helyzetük stabilabbá válása, s az ezzel összefüggő részleges készletvisszapótlás határozza meg. A belföldi kereslet gyengesége – a beruházások csak az év vége felé kezdenek emelkedni, a fogyasztás pedig akkor is inkább csak stagnálni -, a kihasználatlan kapacitások nagysága és a bankok visszafogott hitelezési aktivitása viszont az éles importverseny körülményei között behatárolja a hazai termelők lehetőségeit.
A II. félévben folytatódnak az I. félévi tendenciák. Így a külső piacokra termelő és szolgáltató ágazatok, cégek termelése nő a leginkább, ami főleg az ipart, részben a közúti szállítást, a beutazó turizmust jelenti. Az ipari bruttó termelés 6% körüli növekedése kizárólag az export emelkedésének lesz az eredménye. A még kb. 3%-kal visszaeső építőiparon belül különösen a magasépítés csökken. Az üzleti szektorban idén elsősorban hatékonyságnövelő, munkaerő-megtakarító és a kisebb-nagyobb profilváltásokat támogató beruházásokban gondolkoznak, s ezeknek viszonylag szerény az építési vonzata. A mezőgazdaságban a rettenetes tavaszi időjárás nagy veszteségeket okozott a zöldség-gyümölcs szektorban, a volumenhordozó gabona és kukoricatermés azonban elfogadható lehet. A kiskereskedelmi forgalom mérséklődik, csak a karácsonyi szezonban várható növekedés az előző év azonos időszakához képest. A hírközlési tevékenységet végző cégek árbevétele várhatóan minimálisan csökken. A hangszolgáltatásból származó bevételek visszaesését ugyanis nem tudja kompenzálni az internet-szolgáltatásból származó bevétel-növekedés. Mindebből 2010 egészére 1% körüli növekedés adódik.
A világgazdasági válság hatására folytatódik a termelő és szolgáltató kapacitások világméretű átrendeződése. Ebből Magyarország viszonylag jól jöhet ki, a Nyugat-Európából kiinduló outsourcing fogadására regionális versenyképessége javul, bár egyes ázsiai országokkal szemben romlik. Ugyanakkor a kormányváltással, a szervezeti és személyi változásokkal összefüggésben az állami döntéshozatal átmenetileg minden bizonnyal nagyon lelassul. A gazdasági vészhelyzetet, sőt egyenesen államcsődöt vizionáló hivatalos kommunikáció következtében a magyar kormány és magyar gazdaság iránti – egy év óta markánsan növekvő – bizalmat súlyos csapás érte, amit csak tetéz a példátlan mértékű bankadó kierőszakolása. Ez még akkor is rontja a növekedési kilátásokat, ha az önkormányzati választások után piacbarát irányban változna a gazdaságpolitika.
Kontakt: Karsai Gábor, vezérigazgató-helyettes 
