A Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal részére készített tanulmány bemutatja Magyarország helyzetét az EU többi országához viszonyítva az üzleti környezet kilenc tényezőjének vonatkozásában (1. fejezet), majd összefoglalja azoknak az interjúknak a fő következtetéseit, amelyeket nagyrészt szakmai szervezetek, vállalkozói szövetségek vezetőivel folytattunk a vállalkozások üzleti környezetének megítéléséről (2.fejezet). Részletesen tárgyalja az EU-Bizottságnak a szabályozás egyszerűsítésére és az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló törekvéseit (3.fejezet) és ezek érdekében komoly munkát folytató és eredményeket elért országok (elsősorban Hollandia, Dánia és az Egyesült Királyság) tapasztalatait (4.fejezet). Végül ? interjúk és dokumentumok alapján – képet ad ebben a vonatkozásban a magyar helyzetről (5.fejezet).
A tanulmány ? egyrészt az említett nemzetközi felmérésből, másrészt az interjúkból, harmadrészt az EU-országok törekvéseiből kiindulva és figyelembe véve a GVKA számára készített korábbi, a vállalkozásoknak az adózással kapcsolatos adminisztratív terheit tárgyaló tanulmányok következtetéseit (Szerb,L. – Ulbert,J. 2008), (Lukács J. – Märtel R. – Stafira Zs. 2008) – az üzleti környezet tényezői közül a vállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségeket állítja előtérbe. A magyar gazdaság ebben a vonatkozásban nemcsak az Európai Unió fejlett országaitól maradt le, hanem a környező országoktól is. Ezt tanúsítja a Gallup Intézetnek az EU összes országára kiterjedő kkv-felmérése is (Observatory, 2007), ami szerint Magyarországon – a magas és emelkedő mértékű munkaerőköltségek mellett – az adminisztratív szabályozás terhei más országokhoz képest aránytalanul nagymértékben sújtják a kisebb vállalkozásokat (és emellett magát az állami hivatalokat és a lakosságot is). A 27 EU-tagország között e tényezőket tekintve Magyarországon érzékelték a vállalatok a legnegatívabb változásokat az EU-szintű felmérést megelőző két év során (2005-2007). Az adminisztratív terhek növekedése azonban a legtöbb EU-országban is megfigyelhető, rontva a termelékenységet, feleslegesen sok és részben megtakarítható időt és pénzt vonva el a vállalkozásoktól.
A vállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségeket az üzleti környezet egyéb tényezőinek köréből kiemeli továbbá, hogy ez az a terület, ahol világosan meghatározható, relatíve kis költségekkel járó lépések jelentős, kvantifikálható megtakarítást eredményezhetnek Ennek felismeréseként a vállalkozásokat érintő adminisztratív terhek csökkentése érdekében az EU-Bizottság számszerű célt tűzött ki: a terhek 25 %-os csökkentését 2012-re. E célkitűzéseket és az ezzel kapcsolatos munkát nagymértékben orentálják a gazdasági szabályozás egyszerűsítésére és az adminisztratív terhek csökkentésére törekvő országok tapasztalatai, amelynek megismerése és lehetőleg követése számunkra is kényszerként jelentkezik.
A szabályozás javítását célzó, a ?better regulation? fogalomkörébe tartozó, most kibontakozó európai folyamatokból való kimaradás a hátrányok halmozódósával fenyegeti Magyarországot. Ez arra kell, hogy kényszerítse politikusainkat, hogy az üzleti működés szabályozása során megkeressék azokat a pontokat, ahol már viszonylag kis befektetéssel és rövidebb távon is komoly, hatásukat hosszabb távon is kifejtő eredmények érhetők el.
A szakmai szövetségeknél, vállalkozói érdekképviseleteknél a kutatás keretében készített interjúk is megerősítették, hogy van a szabályozásnak egy olyan vonatkozása, ami nem az egyes szakpolitikákat, hanem magát a szabályozást érinti, éspedig annak alapvető minőségében. Ez nem más, mint a szabályozásnak (a hatékonysággal jellemezhető) minősége, az alapvető megközelítés pedig szükségképen tárcaközi. Vizsgálatunk során a problémákat körbejárva azt látjuk, hogy a vélekedések szerint a bürokratizmus még a munkaerőköltségeknél és a megfelelően képzett munkaerő hiányánál is nagyobb ballasztot jelent a kkv-szektor szereplői számára.
A két tényező – a munkaerő és a bürokratikus természetű terhek – viszonyát példával illusztrálva: ha lemaradóban van a gazdaság hajója, mindenki elsősorban több és jobb evezőst akar, és csak lassan jön rá, hogy a hajó a növekvő ballasztoktól éppúgy lassul, mint az evezősök hiányától.
A jó szabályozás ismérveit a szakirodalom meglehetős pontossággal tárgyalja, az elvek helyességét a gyakorlati eredmények (elsősorban Hollandia, az Egyesült Királyság és Dánia példája) látványosan alátámasztják. Növekvő számú ország egybevágó tapasztalatai szerint az érdemi munka alapfeltétele a gazdasági szabályozók hatásainak mérhetősége és ebből következően a szisztematikus mérés, ami megalapozza a probléma tudatosítását és a feladatok számonkérhetőségét. A számszerűsítés terepét az úttörő hollandok abban az adminisztrációs terhelésben találták meg, ami a szabályoknak való megfelelés kapcsán az üzleti szereplőkre hárul. Erre épül a viharos sebességgel terjedő Standard Cost Model.
A tanulmányban vizsgált országok példái egybehangzóan mutatják az adminisztrációs terhelés csökkentésében rejlő lehetőségeket. Ezek a törekvések az EU stratégiájának középpontjába kerültek a Lisszaboni Stratégia kapcsán az elmúlt néhány évben, míg pl. az USA példája azt bizonyítja, hogy mindez már régóta napirenden van a fejlett gazdaságokban. A bürokrácia csökkentésére irányuló törekvések az OECD tevékenységében is megnyilvánulnak, sőt, az EU-által javasolt módszerek alkalmazása több EU-n kívüli OECD-országban is fellelhető.
Az adminisztratív terhek csökkentésének választott modelljei az egyes országokban nagymértékben eltérnek, erősen függve a politikai és törvényi struktúrától, de vannak közös jellemzők:
Az egyes országok gyakorlatának és az előrehaladás mértékének eltérései mellett is egyre inkább általánosként fogalmazható meg, hogy míg korábban az ad hoc jelleg, vagy a szektorális megközelítés volt domináns, addig az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló törekvések egyre több országban terjednek ki a gazdaságirányítás egészére. A teher-csökkentő programok során egyre általánosabbá válik az adminisztratív terhek mérése, elsősorban a kisebb vállalkozások viszonylag nagyobb adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében.
Egyöntetűek a tapasztalatok abban a tekintetben is, hogy ezeknek a lehetőségeknek az érdemi kiaknázása megköveteli a számszerűsítést. A sokszor meghökkentő adatok a szabályozás megvalósítóit szembesíteni képesek az ebből származó adminisztrációs terheléssel és megalapozzák az egyszerűsítési célkitűzések számonkérhetőségét. Érzékelhető ugyanakkor – még a számszerűsítésre a legnagyobb állhatatossággal törekvő Hollandia esetében is – a szubjektív megítélésre jobban alapozó tényezők felé történő bizonyos fokú elmozdulás. E mögött annak a felismerése áll, hogy az üzleti szereplők a bürokratikus terheket a maguk szubjektív módján élik meg: amennyiben a terhelést értelmetlennek és feleslegesnek találják, úgy annak tényleges mértékét hajlamosak felülértékelni és fordítva. A számok ugyanakkor képesek önmagukért beszélni; a tanulmányban jó példaként tárgyalt országok esetei jól illusztrálják a konkrét adatok tanulságában rejlő erőt. Míg a számszerűsítést megelőző eredmények igencsak szerényeknek tűntek, a számszerűsítéssel világossá váltak az adminisztráció egyszerűsítésében rejlő lehetőségek.
A témában jártas magyar szakértők szerint valószínű, hogy nincs olyan skála, amelyen a jelenlegi magyar állapotok a nullától különböznének a referenciaként bemutatott országokhoz képest; az alapvető és rendszeres lépések tekintetében sehol nem tartunk. Az esetleges, eklektikus megközelítésű és módszerű (ugyanakkor fontos) lépések (lásd az Üzletre Hangolva program eredményeit) nem ellensúlyozzák az előbbiek hiányát. S azt sem, hogy a better regulation gondolkodásmód/szemlélet egyáltalán nem (vagy csak helyenként) jellemző a hazai szabályozásra, a hivatalok és politikaformáló szervezetek működésmódjára. Bár törvényi előírás, nincsenek rendszeres előzetes hatásvizsgálatok és az újabb és újabb szabályok (megtetézve az EU-által előírt kötelezettségekkel) a vállalkozásokat terhelő ballasztokat tovább növelik.
