Skip to main content


A Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal részére készített tanulmány bemutatja Magyarország helyzetét az EU többi országához viszonyítva az üzleti környezet kilenc tényezőjének vonatkozásában (1. fejezet), majd összefoglalja azoknak az interjúknak a fő következtetéseit, amelyeket nagyrészt szakmai szervezetek, vállalkozói szövetségek vezetőivel folytattunk a vállalkozások üzleti környezetének megítéléséről (2.fejezet). Részletesen tárgyalja az EU-Bizottságnak a szabályozás egyszerűsítésére és az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló törekvéseit (3.fejezet) és ezek érdekében komoly munkát folytató és eredményeket elért országok (elsősorban Hollandia, Dánia és az Egyesült Királyság) tapasztalatait (4.fejezet). Végül ? interjúk és dokumentumok alapján – képet ad ebben a vonatkozásban a magyar helyzetről (5.fejezet). 

A tanulmány ? egyrészt az említett nemzetközi felmérésből, másrészt az interjúkból, harmadrészt az EU-országok törekvéseiből kiindulva és figyelembe véve a GVKA számára készített korábbi, a vállalkozásoknak az adózással kapcsolatos adminisztratív terheit tárgyaló tanulmányok következtetéseit (Szerb,L. – Ulbert,J. 2008), (Lukács J. – Märtel R. – Stafira Zs. 2008) – az üzleti környezet tényezői közül a vállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségeket állítja előtérbe. A magyar gazdaság ebben a vonatkozásban nemcsak az Európai Unió fejlett országaitól maradt le, hanem a környező országoktól is. Ezt tanúsítja a Gallup Intézetnek az EU összes országára kiterjedő kkv-felmérése is (Observatory, 2007), ami szerint Magyarországon – a magas és emelkedő mértékű munkaerőköltségek mellett – az adminisztratív szabályozás terhei más országokhoz képest aránytalanul nagymértékben sújtják a kisebb vállalkozásokat (és emellett magát az állami hivatalokat és a lakosságot is). A 27 EU-tagország között e tényezőket tekintve Magyarországon érzékelték a vállalatok a legnegatívabb változásokat az EU-szintű felmérést megelőző két év során (2005-2007). Az adminisztratív terhek növekedése azonban a legtöbb EU-országban is megfigyelhető, rontva a termelékenységet, feleslegesen sok és részben megtakarítható időt és pénzt vonva el a vállalkozásoktól. 

A vállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségeket az üzleti környezet egyéb tényezőinek köréből kiemeli továbbá, hogy ez az a terület, ahol világosan meghatározható, relatíve kis költségekkel járó lépések jelentős, kvantifikálható megtakarítást eredményezhetnek Ennek felismeréseként a vállalkozásokat érintő adminisztratív terhek csökkentése érdekében az EU-Bizottság számszerű célt tűzött ki: a terhek 25 %-os csökkentését 2012-re. E célkitűzéseket és az ezzel kapcsolatos munkát nagymértékben orentálják a gazdasági szabályozás egyszerűsítésére és az adminisztratív terhek csökkentésére törekvő országok tapasztalatai, amelynek megismerése és lehetőleg követése számunkra is kényszerként jelentkezik. 

A szabályozás javítását célzó, a ?better regulation? fogalomkörébe tartozó, most kibontakozó európai folyamatokból való kimaradás a hátrányok halmozódósával fenyegeti Magyarországot. Ez arra kell, hogy kényszerítse politikusainkat, hogy az üzleti működés szabályozása során megkeressék azokat a pontokat, ahol már viszonylag kis befektetéssel és rövidebb távon is komoly, hatásukat hosszabb távon is kifejtő eredmények érhetők el. 

A szakmai szövetségeknél, vállalkozói érdekképviseleteknél a kutatás keretében készített interjúk is megerősítették, hogy van a szabályozásnak egy olyan vonatkozása, ami nem az egyes szakpolitikákat, hanem magát a szabályozást érinti, éspedig annak alapvető minőségében. Ez nem más, mint a szabályozásnak (a hatékonysággal jellemezhető) minősége, az alapvető megközelítés pedig szükségképen tárcaközi. Vizsgálatunk során a problémákat körbejárva azt látjuk, hogy a vélekedések szerint a bürokratizmus még a munkaerőköltségeknél és a megfelelően képzett munkaerő hiányánál is nagyobb ballasztot jelent a kkv-szektor szereplői számára. 

A két tényező – a munkaerő és a bürokratikus természetű terhek – viszonyát példával illusztrálva: ha lemaradóban van a gazdaság hajója, mindenki elsősorban több és jobb evezőst akar, és csak lassan jön rá, hogy a hajó a növekvő ballasztoktól éppúgy lassul, mint az evezősök hiányától. 

A jó szabályozás ismérveit a szakirodalom meglehetős pontossággal tárgyalja, az elvek helyességét a gyakorlati eredmények (elsősorban Hollandia, az Egyesült Királyság és Dánia példája) látványosan alátámasztják. Növekvő számú ország egybevágó tapasztalatai szerint az érdemi munka alapfeltétele a gazdasági szabályozók hatásainak mérhetősége és ebből következően a szisztematikus mérés, ami megalapozza a probléma tudatosítását és a feladatok számonkérhetőségét. A számszerűsítés terepét az úttörő hollandok abban az adminisztrációs terhelésben találták meg, ami a szabályoknak való megfelelés kapcsán az üzleti szereplőkre hárul. Erre épül a viharos sebességgel terjedő Standard Cost Model. 

A tanulmányban vizsgált országok példái egybehangzóan mutatják az adminisztrációs terhelés csökkentésében rejlő lehetőségeket. Ezek a törekvések az EU stratégiájának középpontjába kerültek a Lisszaboni Stratégia kapcsán az elmúlt néhány évben, míg pl. az USA példája azt bizonyítja, hogy mindez már régóta napirenden van a fejlett gazdaságokban. A bürokrácia csökkentésére irányuló törekvések az OECD tevékenységében is megnyilvánulnak, sőt, az EU-által javasolt módszerek alkalmazása több EU-n kívüli OECD-országban is fellelhető. 

Az adminisztratív terhek csökkentésének választott modelljei az egyes országokban nagymértékben eltérnek, erősen függve a politikai és törvényi struktúrától, de vannak közös jellemzők: 

  • az adminisztráció egyszerűsítése egyre inkább felelősségévé válik azoknak, akik a törvényeket illetve szabályokat meghozzák (beleértve azt, hogy felelőssé teszik őket a szabályozás előzetes hatáselemzésében); 
  • nagyon fontos, hogy az adminisztráció egyszerűsítésének folyamatában részt vesznek állandó, vagy ideiglenes jelleggel külső szervezetek, bizottságok, vagy az erre a célra összehozott munkacsoportok, biztosítva a szakszerűséget és a politikai támogatottságot. A legjobb példákat felmutató országok testületeire jellemző, hogy munkájuk gyors és konkrét javaslatokban ölt testet. 

    Az egyes országok gyakorlatának és az előrehaladás mértékének eltérései mellett is egyre inkább általánosként fogalmazható meg, hogy míg korábban az ad hoc jelleg, vagy a szektorális megközelítés volt domináns, addig az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló törekvések egyre több országban terjednek ki a gazdaságirányítás egészére. A teher-csökkentő programok során egyre általánosabbá válik az adminisztratív terhek mérése, elsősorban a kisebb vállalkozások viszonylag nagyobb adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében. 

    Egyöntetűek a tapasztalatok abban a tekintetben is, hogy ezeknek a lehetőségeknek az érdemi kiaknázása megköveteli a számszerűsítést. A sokszor meghökkentő adatok a szabályozás megvalósítóit szembesíteni képesek az ebből származó adminisztrációs terheléssel és megalapozzák az egyszerűsítési célkitűzések számonkérhetőségét. Érzékelhető ugyanakkor – még a számszerűsítésre a legnagyobb állhatatossággal törekvő Hollandia esetében is – a szubjektív megítélésre jobban alapozó tényezők felé történő bizonyos fokú elmozdulás. E mögött annak a felismerése áll, hogy az üzleti szereplők a bürokratikus terheket a maguk szubjektív módján élik meg: amennyiben a terhelést értelmetlennek és feleslegesnek találják, úgy annak tényleges mértékét hajlamosak felülértékelni és fordítva. A számok ugyanakkor képesek önmagukért beszélni; a tanulmányban jó példaként tárgyalt országok esetei jól illusztrálják a konkrét adatok tanulságában rejlő erőt. Míg a számszerűsítést megelőző eredmények igencsak szerényeknek tűntek, a számszerűsítéssel világossá váltak az adminisztráció egyszerűsítésében rejlő lehetőségek. 

    A témában jártas magyar szakértők szerint valószínű, hogy nincs olyan skála, amelyen a jelenlegi magyar állapotok a nullától különböznének a referenciaként bemutatott országokhoz képest; az alapvető és rendszeres lépések tekintetében sehol nem tartunk. Az esetleges, eklektikus megközelítésű és módszerű (ugyanakkor fontos) lépések (lásd az Üzletre Hangolva program eredményeit) nem ellensúlyozzák az előbbiek hiányát. S azt sem, hogy a better regulation gondolkodásmód/szemlélet egyáltalán nem (vagy csak helyenként) jellemző a hazai szabályozásra, a hivatalok és politikaformáló szervezetek működésmódjára. Bár törvényi előírás, nincsenek rendszeres előzetes hatásvizsgálatok és az újabb és újabb szabályok (megtetézve az EU-által előírt kötelezettségekkel) a vállalkozásokat terhelő ballasztokat tovább növelik. 

  • Elemzés szerzője