Skip to main content


A Szociális és Munkaügyi Minisztérium felkérésére a GKI Gazdaságkutató Zrt. villámfelmérést végzett a vállalkozási szektor nagyfoglalkoztatói körében rövidtávú foglalkoztatási szándékaik felmérésére. Első körben a hazai 1000 fő felett foglalkoztató cégeket, majd azt követően az 500 fő felett foglalkoztató cégeket kerestük meg személyes mélyinterjú készítése céljából. A kutatás szempontjai alapján szűrt 1000 fő feletti foglalkoztatók 100%-át és az 500 fő feletti foglalkoztatók 78%-át kerestük meg, foglalkoztatási szándékaikról végül ezen cégek 30%-a kívánt nyilatkozni. 

Az árbevételi tervekre választ adó vállalatok 2008-ra tervezett összbevétele 4310 milliárd forint, a foglalkoztatott munkaerő pedig 128.302 fő. Azon vállalatok, akik az idei és a jövő évi bevételre is rendelkeztek tervezett, illetve becsült adatokkal, összességében az árbevételek stagnálására számítanak (ez reálértéken visszaesést jelent). A kutatásban résztvevő vállalatok háromnegyede jelentős beruházást hajtott végre 2008-ban, bár 17%-uk a gazdasági válság hatására kénytelen volt leállítani fejlesztéseit. 

A válaszadók 57%-ánál erős kapcsolat áll fenn a termelés és a létszám között. 2009-ben a legtöbb elbocsátás az egyéb feldolgozóiparban (elsősorban építőanyagiparban), az elektronikai gépek gyártásában, a gépjárműgyártásban és a háztartásigép gyártásban várható. Az elbocsátási elképzeléseiket ismertető cégek 2008 vége és 2009 vége között 4104 főt kívánnak elbocsátani, ami a megkérdezett vállalatok összlétszámának 3,2%-a. Az elektronikai gépek gyártása és a szolgáltatás ágazatokban az elbocsátások a mélyinterjúk során közölt összes tervezett létszámcsökkentés háromnegyedét teszik ki. A kapott válaszok alapján a létszámcsökkentések leginkább a betanított munkásokat, a fizikai munkásokat és a kölcsönzött munkaerőt érintik 2008-ban, 2009-ben viszont már gyakorlatilag minden munkavállalói csoportra kiterjednek. 

A gazdasági és pénzügyi válság hatásai miatt a válaszadók 40%-a tervez a munkavállalókat is érintő rendkívüli megszorításokat. Néhány gyártó cég munkaidő csökkentéssel (esetleg részmunkaidő bevezetésével) és műszakszám-csökkentéssel igyekszik költséget megtakarítani. Mindemellett a munkaidőkeretet ugyanakkor igyekeznek maximálisan kihasználni a termelő cégek. A kötelező szabadságolások révén a termelést, és így annak költségeit igyekeznek visszafogni a gyártók, elsősorban a gépjárműgyártásban. Néhányan az állásidőt is megemlítették, mint költségcsökkentési lehetőség. Összességében nagy a bizonytalanság és relatíve kevés a konkrétan feltárható, számszerűsíthető információ. 

Elemzés szerzője