Skip to main content

A világgazdaságban véget ért a recesszió, megkezdődött a kilábalás. A javulás azonban nem egyenes vonalú, számos szerkezeti probléma nem oldódott meg.

1. A világgazdaságban véget ért a recesszió, megkezdődött a kilábalás. A javulás azonban nem egyenes vonalú, számos szerkezeti probléma nem oldódott meg. E problémák – például a számos országban felduzzadt államháztartási deficit és államadósság – részben az eddigi válságkezelés következményei (rossz magánadósságból államadósság lett), részben azonban a globális világgazdasági átrendeződés velejárói. Ez az EU szempontjából mindenekelőtt a tartósan romló versenyképességben jelenik meg, ami főleg az integráció és a piaci verseny elmélyítésének politikai (nemzeti) akadályaiban, a jóléti rendszerek túl magas terheiben, az elhanyagolt innovációs képességben és mindezek nyomán a romló foglalkoztatási helyzetben nyilvánul meg. Mivel a stabilitási és növekedési paktum nem volt képes biztosítani az egyensúlyi fegyelmet, az EU a válság hatására változtatja azt, egyben nekikezd a gazdaságpolitikák valós és mélyebb koordinációjának. Mindebből az EU-ban akár valódi integrációs fejlődést hozó átalakítások, akár elmélyülő törésvonalak is keletkezhetnek. Az USA pénzügyi helyzete csak látszólag kedvezőbb a Gazdasági és Monetáris Unióénál. A rövidtávú gazdasági növekedési kilátások ugyan jók, a GDP-arányos államadósság azonban 2011-ben eléri a 100%-ot. Márpedig a szuverén adósság nagy országokban elért magas szintje mérsékli a hosszabb távú gazdasági növekedési ütemeket.

A nemzetközi pénzügyi közvetítő rendszer működése az időszak második felére várhatóan konszolidálódik, noha a szinte korlátlanul rendelkezésre álló olcsó pénz korszaka nem tér vissza. Az időszak végére az infláció a korábbiakban megszokottnál magasabbra emelkedik (2-3%), s a hitel-kamatok (különösan a hosszú lejáratúak) is lényegesen magasabbak lesznek. Az EU 2010-ben várható 1%-os növekedési üteme 2012-ig 1,5-1,7% közöttire gyorsul. Németország várhatóan az EU átlaga körüli mértékben növekszik, a német kivitel dinamikus emelkedése húzza a beszállító magyar exportot is. Így fő kereskedelmi partnereinktől az eddiginél erőteljesebb növekedési impulzus remélhető, s újraindulhat az EU-termelés egy részének versenyképesebb telephelyekre, így Magyarországra történő kihelyezése is. Eközben a régiós gazdasági együttműködés fejlődése, az EU-n kívüli piacok felé történő nyitás is dinamizáló tényező lehet. Ugyanakkor nem zárható ki ennél lényegesen kedvezőtlenebb nemzetközi környezet sem. Például szomszédaink gazdasági válsága a régió egészének megítélését is befolyásolhatja.

2. A finanszírozási válság időszakában kialakult kényszerek – mivel a folyó egyensúly szempontjából 2009-ben Magyarország a legjobbak közé került – a magyar gazdaságpolitika számára 2010 és 2012 között várhatóan enyhülnek, így az IMF közvetlen szerepvállalása 2012-ben megszűnhet. (A jelentős külső eladósodottság és a külföldi befektetőknek az államadósság finanszírozásában betöltött szerepe miatt azonban a sérülékenység fennmarad.) Minden bizonnyal az új magyar kormány számára is világossá vált – okulva a június eleji politikai-szakmai-kommunikációs "öngólból" -, hogy a fiskális konszolidációt a görög válság után már fő prioritáskánt kezelő európai intézmények nem engedik a Magyarországgal korábban egyeztetett konszolidációs pálya lazítását. Az európai intézmények ellenében pedig nem lehet haladni, ezt a piac sem teszi lehetővé. Így a költségvetési egyensúlyi pályát tekintve 2012-ig lényegében determináció érvényesül.

A külső és belső egyensúly európai összehasonlításban kiemelkedően kedvezően alakul. Az államháztartási hiány 2010-ben 4% körül lesz, majd valószínűleg már 2011-ben, de 2012-ben mindenképpen 3% alá kerül. Az államadósság pályája fenntartható irányba változik, 2009-2010-ben 80% alatti-körüli szinten tetőzik, majd fokozatosan csökken. Egy ilyen pálya politikai akarat esetén 2014-es euró-csatlakozáshoz vezethet. A gazdasági fejlődés növekvő importigényének (és a várható cserearány romlásnak) hatására a külkereskedelmi és a fizetési mérleg egyenlege enyhén romlik, de a folyó fizetési és a tőkemérleg együttes egyenlege – az EU beruházási források növekvő beáramlása miatt – továbbra is jelentős, a három év átlagában a GDP 1,8%-át kitevő többletet mutat. A piacok számára megnyugtató, hogy a 2007-2009-ben bekövetkezett egyensúlyjavulás 2010-2012-ben is megőrizhető.

A magyar gazdaság 2010-ben még az ún. maastrichti kritériumok egyikének sem felel meg (bár a ciklikusan igazított államháztartási hiány már 3% alatt van), de 2012-re már a kritériumok jelentős része teljesíthető, a teljes megfelelés 2013-ra várható. A belépési feltételek a közeljövőben valószínűleg némileg változnak, de ez Magyarország számára várhatóan nem fogja érdemben nehezíteni a csatlakozást. Az új kormány számára e kérdésben két alternatíva kínálkozik. Az első (gazdaságilag sokkal kedvezőbb) változat megfelelő külső feltételek esetén 2014-re az eurózónába kormányozza az országot. Ehhez jól illeszkedne egy 2010 végi ERM-2 belépés (a 2011. évi költségvetés és egy új konvergencia-program prezentálásával). A második változat a jelenlegi választási ciklusban nem kívánja megvalósítani a csatlakozást. A kényszerek hatására ugyan lényegében ekkor is teljesíti a költségvetési kritériumokat, de a zónán kívül nagyobb költségvetési, illetve monetáris mozgásteret remél (noha ehhez a változathoz viszonylag magasabb forintkamat és így nagyobb költségvetési kamatkiadás tartozik).

3. Az országgyűlési választásokat követően felállt kétharmados parlamenti támogatással rendelkező új kormánynak történelmi lehetősége kínálkozik az állam működésének ésszerűsítését hirdető program megvalósítására, beleértve az állami feladatok újrafogalmazását és a feladatellátás újraszervezését is. Tartalmilag ez egy új reformhullám elindítását jelentené, miközben a politikai retorika valószínűleg tartózkodna a reform szó használatától (pl. mély, gyökeres átalakításokról, új rendszerek kialakításáról – vagy az új divat szerint forradalomról – eshet szó). E tekintetben valószínűleg csak az önkormányzati választásokat követően lesz világosabb a kép. Intézményi-működési átalakítások nélkül viszont a szándékolt adócsökkentésre és ennek révén érdemi növekedés elősegítésére nem nyílik kellő költségvetési mozgástér, s nem állítható meg a közszolgáltatások színvonalának vészes romlása.

4. Az új kormány – korábbi ígéreteivel ellentétben – 2010-re jelentős költségvetési megszorítást hajt végre, s a 2011-2012-re tervezett adó-változtatás is jórészt átcsoportosító jellegű. Ez önmagában nem lenne baj, de az átcsoportosítás kedvezőtlen hatású. Csökkennek a közepesnél magasabb jövedelműek szja-terhei, illetve a kkv-szektor nyereségadóterhei. De ez az átlagosnál kisebb bérűek fokozott szja-terhelése, illetve az ő foglalkoztatásuk vállalati bérköltségeinek emelése, továbbá a pénzügyi szektor indokolatlan mértékű megadóztatása révén megy végbe. A nagyrészt az átlag alatti keresetűek béreinek és juttatásainak (így a minimálbéreknek) az emelésével végrehajtott bérkompenzációs megoldás néhány év távlatában társadalmilag tolerálható lehet, de a valóban alacsony bérszinttel működő ágazatokban ez súlyos versenyképességi gondokat okoz. Ezen ott nem segít a csökkenő nyereségadó, mert nem lesz nyereség! Ez a megoldás a kkv-knál, a könnyűiparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és számos szolgáltató ágazatban elbocsátásokkal, cégbezárásokkal, vagy a foglalkoztatás szürkülésével, a nettó jövedelmek csökkenésével jár. A tervezett brutális mértékű pénzintézeti adó ugyan segíthet a már bejelentett intézkedések finanszírozásában, de erőteljesen szűkítheti és megdrágíthatja a hitelezést, a banki szolgáltatásokat, ami nehezítheti a vállalatok fejlődését, a lakosság hitelhez jutását. Bár maga az szja-csökkentés hosszabb távon kedvező hatású, de a lépések együttes hatása eleinte valószínűleg negatív a gazdasági növekedés ütemére.

A globális pénzügyi és gazdasági válság nemzetközi összehasonlításban viszonylag kevéssé érintette Magyarország működőtöke-importját, hatására kevés folyamatban lévő vagy tervbe vett projektet töröltek vagy halasztottak el. Magyarország 2007 és 2013 között összesen több mint 40 milliárd euró elméletileg rendelkezésre álló EU-forrással számolt. Ennek 80%-át 2010-2016 között fogjuk lehívni. Egy főre vetítve Magyarország jelenleg az Európai Unióban a 8., az új tagállamok között az 1. helyen áll az egy főre jutó közvetlen kifizetések nagyságrendjét tekintve. Az igénybevett nettó EU-támogatás 2010 és 2012 között 11-12 milliárd euró lesz, több mint háromszorosa a 2007-2009-esnek. A támogatások kétharmada fejlesztési célokat szolgál.

A gazdasági növekedés a 2004-2006 közötti, éves átlagban 4,1%-os ütemről 2007-2009 között az egyensúlyi kiigazítás és a világgazdasági válság miatt 1,6%-os csökkenésbe váltott. 2010 és 2012 között a megindult kilábalás hatására átlagosan 2,3%-os növekedés várható. 2010-ben 1%-os növekedés valószínű. A GKI 2011-12-re szóló 3%-os növekedési előrejelzése a legvalószínűbbnek tartott nemzetközi környezetet és "átlagos" eredményességű kormányzati tevékenységet feltételez. E két tényező különösen kedvező együttállása esetén ezekben az években 4% közeli évi fejlődés sem kizárt, míg kedvezőtlen esetben csak 1-2% körüli dinamika várható. A növekedés export- és beruházás-orientált lesz, a leggyorsabban fejlődő két ágazat az ipar és az építőipar. Az ipar aránya a GDP termelésben – a visszaesés miatt – 2009-re valamelyest csökkent, de 2012-re ismét emelkedik. A közszolgáltatások aránya a 2006 évi csúcspontról már 2010-re is csökkent, 2012-ig további mérséklődés valószínű. A beruházások az idei 1%-os növekedés után az EU-támogatások és az élénkülő üzleti beruházások együttes hatására látványosan gyorsulnak. A magyar beruházási ráta a kétezres években 21-23% körül alakult, jellemzően magasabban, mint az EU 19-21% körüli átlaga. A régió új tagállamaiban azonban általában magasabb ez az arány. 2012-re a magyar beruházási ráta 23%-ra emelkedése várható. A háztartások fogyasztása 2010-ben még mintegy 2%-kal csökken, majd 2011-ben és 2012-ben hasonló ütemben bővül.

5. A foglalkoztatás csak késleltetetten követi a recessziós folyamatokat, s a kilábalás is csak lassan tükröződik a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak száma 2010-2012 során összességében változatlan szinten marad, 2010-ben csökkenés, az utolsó évben 1%-os növekedés következik be. A válság nyomán elveszett mintegy 150 ezer munkahely visszapótlására 2012-ig nincs esély. A munkanélküliség 2012-ig éves átlagban 380 ezer fő körüli lesz, a munkanélküliségi ráta 10,5%. A reálkeresetek a 2007-2009 közötti időszakban átlagosan évi 2,1%-kal, a reáljövedelmek 2,8%-kal csökkentek, a lakosság fogyasztása 3%-kal esett vissza. A reálkereset 2010-ben kb. 3%-kal emelkedik, a reáljövedelem stagnál. A kormány 2011-re "egykulcsos családi adózás" bevezetését tervezi, valamint fokozatosan megszünteti az adójóváírás lehetőségét. A vesztesek (alacsony jövedelműek) reálkeresetének szinten tartása az adójóváírás kétlépcsős megszüntetése esetén is jelentős bér- vagy juttatás-emelést feltételez, aminek azonban határt szab a munkaadók ellenállása. Ezért az egykulcsos adózásra való azonnali áttérésnél és az adójóváírás kétéves kivezetésénél valószínűbb egy többlépcsős folyamat, ahol az első évben még 16%-nál magasabb egyetlen adókulcs vagy két szja adókulcs érvényesül, illetve az adójóváírás teljes megszüntetésére csak 2013-ban kerül sor. A reálkeresetek 2011-12-ben átlagosan legalább 4-5%-kal emelkednek.

Növekvő jövedelmét a lakosság részben a megemelkedett hiteltörlesztéseire fogja felhasználni. A tartósan és valóban törlesztésképtelen családok városi lakásainak esetében mérlegelhető az olcsó áron történő államosítás és bérlakásként hasznosítás. De ez "veszteséggel" kell hogy járjon a családok és a bankok számára, egyébként rendkívüli mértékben megugrasztja a nemfizető adósok számát és az abból adódó állami terheket.

6. A bankok még nincsenek túl a válságon, hitelállományuk csökken, hitelportfoliójuk romlik, nyereségük ugyan emelkedik, de az főleg céltartalékolásra használódik fel. Az új hitelek többségét már forintban veszik fel (bár a hosszúlejáratú hiteleknél valójában az euróban történő hitelnyújtás küszöböli ki az árfolyamkockázatot!). Az egyébként állami juttatásban nem részesült, önerőből talponmaradt pénzügyi szektorra kivetni tervezett 200 milliárd forint különadó aránytalanul nagy a szektor 400 milliárd forintnyi 2009. évi nyereségéhez képest, összességében közel 75%-os társasági adóelvonást jelent. Az elmúlt évtized populizmusát a politika most a pénzügyi szektorral fizetteti meg! Persze látszólag: a bankok ilyen mértékű megadóztatása rontaná a szektor tőkemegfelelését és jövőbeli hitelezési képességét, illetve az ún. bécsi konszenzus (az anyabanki finanszírozási szint fenntartására vonatkozó kötelezettség) felmondásához vezethet egyes külföldi tulajdonú pénzintézetek esetén. Ezért a bankok az adót az ügyfelekre hárítanák, ami a hazai szolgáltatások és a hitelek drágulását, a külföldi bankolás terjedését eredményezné.

Az infláció 2010 közepétől mérséklődik, s 2012-re 3% alá csökkenhet. A nemzetközi hangulat stabilizálódásával ismét növekedhet a magyar pénzügyi eszközök kereslete. Az MNB az alapkamatot 2010 végére 5% környékére csökkentheti, majd a várhatóan emelkedő nemzetközi alapkamatok mellett már csak kis lépésekben történő mérséklés várható, így 2011-2012-ben 4% körüli alapkamat valószínű. Az árfolyam 2012-re ismét elérheti az elmúlt tíz év átlagára jellemző 250-260 forint/eurót.

7. Végülis a kormány javaslata a 2009-re kialakult kedvező egyensúlyi helyzetet úgy kívánja 2010-12-ben megőrizni, illetve javítani, hogy számottevően növeli a közepes és magas jövedelműek személyes jövedelmét, s annak terheit – mivel nem csökkenti tartós szerkezeti változtatásokkal az állami kiadásokat – az alacsony jövedelműekre, az őket foglalkoztató vállalkozásokra és a pénzügyi szektorra hárítja. Nagyon kétséges, hogy egy ilyen stratégia rövid távon növekedési többletet biztosít az országnak! A GKI ezért változatlanul 1%-os növekedést jelez előre 2010-re, s évi 3%-os gazdasági fejlődést 2011-2012-re.



Alapvető gazdaságfejlődési mutatók, 2001-2012
(éves átlagok, százalék)

  2001-2003 2004-2006 2007-2009 2010-2012
prognózis
tény
GDP 104,3 104,1 98,4 102,3
Ipari bruttó termelés 104,6 108,2 96,1 106
Építőipari bruttó termelés 108,4 106,9 92,3 104,2
Mezőgazdasági bruttó termelés 100,8 102,3 101,0 101
Kiskereskedelmi forgalom 107,7 105,1 97,0 100,8
Lakossági fogyasztás 108,0 102,8 97,0 100,4
Beruházás 105,7 103,2 98,4 106,6
Export (áruk és szolgáltatások) 106,0 115,1 103,7 110
Import (áruk és szolgáltatások) 107,1 111,7 100,4 111
Külső finanszírozási igény /GDP -6,9 -7,3 -3,3 1,8
Foglalkoztatottak száma 100,6 100 98,7 100
Államháztartás deficit/GDP (ESA) 6,7 7,8 4,2 3,2
Infláció 106,4 104,8 106,1 103,5
Reálkereset 109,7 102,9 97,8 103,8

 

Elemzés szerzője