Bár az eredeti 2013-as költségvetéshez képest további több 100 milliárdos egyensúlyjavító kormányzati intézkedések szükségeltetnek, a mezőgazdaságban és az élelmiszer-szektorban érdekelt szereplők és maga a Minisztérium is, legalább 17, de inkább 22 százalékpontos áfa csökkentést szorgalmaznak.
Feltételezve, hogy sikerül a további megszorításokkal 3% alá mérsékelni a 2013. évi költségvetési hiányt, az élelmiszerek áfájának ilyen arányú mérséklése olyan lyukat ütne a költségvetésben, amelyet egy felelős kormányzat az adott helyzetben nem vállalhat. Az érintett termelő, feldolgozó és kereskedelmi cégek pedig még egy nemzetközileg ismert, elismert céget is megbíztak annak igazolására, hogy a kívánt áfa csökkenés a költségvetés számára null-szaldós játék. Véleményük szerint, ugyanis az áfa csökkentéssel érintett szektorban a 30-40 %-osra tehető szürke-fekete gazdaság „kifehéresedése” megnövelné a tisztes, adózott élelmiszer forgalmat. Igaz, a megbízott nemzetközi cég nem igazolta egyértelműen az érintettek vélekedését, de kisebb nagyobb kiigazító intézkedésekkel úgy vélte, hogy a javasolt áfa csökkentés nem járna nagyobb költségvetési hiánnyal.
Az agrár-szektort valamennyire is ismerők számára aligha hihető, hogy a magas áfa kulcs az egyetlen oka az ágazatban kialakult tűrhetetlenül magas fekete-szürke gazdaságnak. Az előző időszakokban valamivel kisebb áfa-terhek idején a fekete-szürke gazdaság legalább ilyen, ha nem nagyobb arányú volt. Igazából, egy nagyon összetett politikai, gazdasági és szabályozási kérdésről van szó, amely sajnos az érintettek „üzleti magatartásába” rögzült, ráadásul a fekete-szürke gazdaság szereplői egyértelműen nem is különíthetők el, bizonyos vonatkozásban egy kicsit majdnem minden szereplő érintett. Valószínűleg, tehát hamis az a feltételezés, hogy az áfa csökkentés után a szerény illegális jövedelem miatt már „nem is éri meg” a kockázatokat. A 30-40%-os arány azt jelzi, hogy a kockázat igazából nulla körül lehet, így a javasolt áfa csökkentés nem „fehéresedésre”, sokkal inkább a szürke-fekete gazdaság további térhódítására késztet. Aligha valószínű, hogy az áfa csökkentéssel érdemben változna a szürke-fekete gazdaság aránya, de a költségvetés bevétele biztosan 100 milliárdokkal csökkenne.
Bár a költségvetés helyzetére gyakorolt hatás jelenleg nagyon fontos egy adópolitikai intézkedés megítélésénél, de hosszabb távon a gazdaságpolitikai következmények sem hanyagolhatók el. Nemzetgazdasági kitekintésben, az áfa mérséklés többletjövedelmet nem hoz, csak átrendezi az állam és az érintett agrárszereplők közötti jövedelmeket. Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy az áfa mérséklésnél csak jóval kisebb arányú fogyasztói ármérséklődés következne be, ismerve az agrár-szektor szereplőinek jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetét. Az esetleges szerény mértékű fogyasztói árcsökkenés pedig érdemi keresletélénkülést aligha gerjeszthet. Részben, mert az átlagnál nagyobb jövedelműekre ilyen árváltozás érdemben nincs hatással, részben, mert az átlagnál szerényebb jövedelmű családok sem biztos, hogy az árváltozás arányában növelnék élelmiszer vásárlásaikat. A jövedelem-költés összetett fogyasztói döntés eredménye, egy termék árcsökkenése ugyan fontos, de a fogyasztói preferencia más termék vásárlását helyezheti előtérbe. Eléggé biztosan állítható: az annyira remélt és hangoztatott fogyasztói árcsökkenés aligha következhet be, inkább a jelenlegi viharos áremelkedés szelídülhet. A drámaian visszaeső élelmiszerexport alakulására pedig az áfa csökkentés közvetlenül hatást nem gyakorol.
Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk az adott gazdasági helyzetben az érintettek által az áfa csökkentéstől remélt előnyöket aligha várhatjuk, ami biztos, hogy a költségvetés bevétele 100 milliárddal csökkenhet. Az áfa csökkentéstől várt „kifehéredés” még álomnak is szépnek tűnik. A jelenlegi és a következő évben is csökkenő, stagnáló reáljövedelem miatt az esetleges belső élelmiszerkereslet bővülés pedig több mint illúzió. Élelmiszergazdaságunk évtizedes hanyatlása és annak az utóbbi években történő felgyorsulása, a kialakuló félgyarmati struktúra mögött, alapvetően gazdaságpolitikai törekvéseink húzódnak meg, amelyek bizonyíthatóan sem a nemzetközi versenyképességi követelményekkel, sem a hazai adottsággal nincsenek összhangban. Az áfa csökkentés semmit sem old meg, legfeljebb az utóbbi évtizedek vegetálási időszakát hosszabbítja meg, az érdemi kibontakozás legkisebb reménye nélkül.
Dr. Hegedűs Miklós
